A békeévek 1879-1913
1879 . Április 24-én az ezred minden állomáshelyén ofelsége házasságkötésének huszonötödik évfordulóját ünnepelték. O cs. és kir. apostoli felsége elrendelte egy emlékérem veretését, mely nagyságában és nemesfémtartalmában a kétforintosnak felelt meg valamint hogy a hadsereg minden alkalmazásban vagy zsoldban álló tagja részesüljön ezen éremben, a május havi illetményébe történo beszámítás ellenében.
Az ezredben semmi jelentos nem történt, állomáshelyváltásra sem került sor. Említésre méltó az 1878-79 telén tífuszban és himloben történt megbetegedések magas száma, az 1878-as év feszített teljesítményeinek természetes visszahatásaként. Gyakorlatképpen csupán hadosztályösszevonásokra került sor Marburgban és Grazban.
1880 . Március 12-i legfelsobb döntésre a brucki táborban felállításra került egy kombinált lovassági tartalékszázad, amely kiszolgált katonákból és remontokból állt. Ez azt a célt szolgálta, hogy felmérjék azt az idot, amely alatt egy lovasszázad a mozgósításhoz hasonló körülmények között, akár törzsszolgálati újjáalakításra, akár taktikai csapattestként való bevetésre felállítható; a kísérlet jól sikerült és a lovasszázad két hónapon belül menetkész és bevetésre alkalmas volt. [28]
Április 3-i legfelsobb döntésre elrendelték a lovassági kiegészíto kereteknél egy hadnagy rendszerbe állítását és lovassági ezredenként négy másodosztályú lovassági százados bevezetését. A másodosztályú lovassági százados, amennyiben maga nem parancsnokol lovasszázadot, szakaszvezetoként vetendo be. Ezen szervezeti eloírások 1880. május 1-ével léptek hatályba.
A tábori lovasszázad háborús és békelétszámának tovább kidolgozott sémája szerint ketto lovasszázadnak két-két fohadnaggyal, a további négy századnak egy-egy fohadnaggyal és egy-egy másodosztályú lovassági századossal kellett rendelkeznie. A zsoldot tekintve a másodosztályú lovassági százados meg kellett kapja a szolgálati lovat és a lovassági szolgálati pótlékot is.
Január 1-ével bevezetésre került a kincstár költségére [29] a meleg reggeli a katonáknak.
Az 1880. december 20-i körlevéllel elrendelésre került, hogy a lószolgálati könyvet különálló lapok formájában kell vezetni, továbbá, hogy a hadtestek gondnokságainak a „Fo lószolgálati könyvet”, míg az alegységeknek az „Alegység lószolgálati könyvet” kell vezetniük. Ugyanebben a rendeletben a lónevek választásának eljárását olymódon szabályozták, hogy 1881-tol kezdve minden egyazon naptári évben kiválasztott szolgálati ló azonos betuvel kezdodo nevet kapjon és hogy a következo években az ABC-sorrend tartandó be; 1881-ben az „A” betuvel kell kezdeni. Ha egy lovasszázadon belül a szaporulat miatt több azonos nevu ló adódna, azok nevét folyamatosan növekvo római számokkal kell megkülönböztetni; pl.: Mary I, Mary II stb. Mozgósításkor a bevonultatott lovak nem kapnak nevet.
Von Souvent lovassági százados hosszú, mindig dícséretes szolgálati idejéért a katonai érdemkeresztben, Behringer ormester és Brüll fegyverkovács az ezüst érdemkeresztben részesült.
1881 . Von Souvent lovassági százados ornagyként nyugállományba került, von Rohonczy ornagy (1878. május 1-jétol ornagy) a 16. huszárezredben lett alezredes, von Thomka alezredes ezredessé lépett elo.
A dandárgyakorlatok Pest környékén, a lovashadosztály gyakorlatai a lovassági felügyelo, gróf Pejacsevich altábornagy személyes parancsnoksága alatt Mezokövesdnél tartattak meg. Az ezredet azonban csupán a lovashadosztály-gyakorlatokhoz és a császári manoverhez osztották be. Ezeket Albrecht királyi herceg, tábornagy vezette szeptember 9-e és 16-a között. Szeptember 23-án az ezred ismét állomáshelyein volt már – 1. hadosztálytörzs, 1. és 2. lovasszázad Grazban, 3. Fürstenfeldben, 4. Windisch-Feistritzben, ezredparancsnokság, 2. hadosztálytörzs, utásszakasz, 5. és 6. lovasszázad Marburgban.
Április 16-án a lovasságra vonatkozó szervezeti felépítési szabályok újra kiadásra kerültek. Ez a következo újításokat tartalmazta:
Június 1-jével az utásszakasz az ezredtörzs alá rendelt önálló alegységként alakult újjá. [30]
Ezen szakasz állománya egy tiszthelyettesbol, egy szakaszvezetobol, három tizedesbol, 20 huszárból és egy tisztiszolgából tevodött össze, a tisztiszolga kivételével mind lovas. Háborúban még egy málhásállat adódik hozzá a robbanóanyag-szállításhoz és két gyaloghuszár ennek vezetésére.
Mozgósítás esetén minden ezrednek ketto törzsszakaszt kell felállítania és a tartalék lovasszázad létszáma 5 tisztben, 1 orvosban, 171 emberben, 178 kincstári és 11 saját lóban történt megállapításra, ezek közül 4 kocsis és 8 igásló. Az ezred teljes hadiállománya [31] következoképpen nézett ki: 57 tiszt, 1502 ember, 1495 ló, ezek közül 1314 ember hadrafogható; a trén 8 fedett kocsiból, 22 szekérbol, a kovácsmuhelybol és egy loszereskocsiból állt.
A kabátoknál megszüntették a kapucnit és az állógallér helyett hajtókásat vezettek be.
1882 . Az általános hadkötelezettségrol szóló, 1868-ból származó törvénybe egy 1882. október 2-án hatálybalépett módosítással néhány változtatás került be, melyek közül különösen az a határozat említésre méltó, hogy az újoncállomány feltöltése céljából egy negyedik korosztály is sorozás alá vonható.
Az átszervezés elsosorban a gyalogságot és a vadászcsapatokat, valamint a magasabb parancsnokságokat érintette. Az egész Monarchiát 103 hadsereg és 3 tengerészeti kiegészíto körzetre osztották és a 102 gyalogezred mindegyikéhez, illetve a Tiroli Vadászezredhez egy saját kiegészíto körzetet rendeltek.
A gyalogság 102 ezredbol állt, egyenként 4 hadosztállyal, a vadászcsapatok 40 hadosztályt, ebbol tízet a Tiroli Vadászezred alkottak.
Továbbá a Monarchiát 16 nagy katonai területi körzetre osztották, mégpedig 15 hadtestkörzetre és 1 katonai parancsnoki körzetre (Dalmácia). A 15 fo- és katonaiparancsnokság a hadtestparancsnokság nevet vette fel folytonos számozással. Az okkupációs terület alkotta a 15. hadtestkörzetet és a lovasdandárok mostantól közvetlenül a hadtest-parancsnokságok alárendeltségébe kerültek.
Von Thomka ezredes a 12. huszárezred parancsnoka lett. Von Czeke alezredest áthelyezték a 13. ulánusezredhez. Lovag Hermann von Bach alezredes a vezérkartól került a helyére. Von Illyes a 11. huszárezred lovassági századosa az ezred ornagya lett. Dalmáciában és Hercegovinában az ott kitört felkelés miatt mozgósították a csapatokat. A 44. csapatosztályhoz január elejével behívták parancsortisztnek herceg Hugo Windischgrätz tartalékos fohadnagyot, majd nyugállományba helyezése alkalmából a katonai érdemkereszt szalagján a Signum Laudissal tüntették ki. [32]
Júliusban az ezredet Magyarországra helyezték át és nemsokára be is vonult a következo állomáshelyekre: Törzs és 1. lovasszázad Pécs, 2. Pécsvárad, 3. Siklós, 4. Bonyhád, 5. Tolna, 6. Dunaföldvár.
A puskákat átalakították a hosszabb loszerekhez.
1883 . A lovassági nyergeket a jövoben öt különbözo nagyságú acélzwiesellel gyártják. Év végén megjlent az eloírás a háborús ellátmányról, mely a megszállt területeken adódó források legkíméletlenebb kihasználására alapoz. A kiegészítokeret a tartalékkeret nevet kapta.
Bach alezredes vezérkari ezredes lett és katonai attasé Párizsban. Freiherr von Mecséry ezredes vezérornagyként nyugállományba vonult. Hermann von Pokorny ezredes a vezérkartól vette át az ezredparancsnokságot.
A 3. lovasszázadot osszel Szarajevóba helyezték és szeptember 29-én elindult, hogy 16 gyalogmenet után a 15. huszárezred egy lovasszázadát leváltsa.
1884 . Ebben az évben került felállításra a remontendepot a Fejér megyei Nagydaádon 400 remonttal.
Az ezred állomáshelyei ugyanazok maradtak, mint az elozo évben, csak az 5. lovasszázad került Tolnáról Paksra. Az 1884 és 1888 közötti idore esik négy lovassági csapathadosztály felállítása, három Galíciában, egy Bécsben.
1885 . Június 15-én meghalt az ezred tulajdonosa, herceg Friedrich Karl tábori marsall Potsdamban [33]; temetésére egy tiszti küldöttség ment Berlinbe és Potsdamba.
Ofelsége a császár ezután szeptember 18-i legmagasabb döntésével Vilmos porosz herceget –eddig a cs. és kir. 34. gyalogezred ornagya- nevezte ki az ezred tulajdonosává.
Szeptember 1-jével a törzstisztjelöltek központi lovassági kiképzése megszunt és létrehozták a katonai lovasoktató intézetet.
A tábori tüzérség ebben az évben befejezett újjászervezése különösen említésre méltó, mert egységes kalibert (9 cm) állapítottak meg minden mozgó tábori löveg számára.
A megszüntetett attilát újra bevezették. Ezzel szemben megszuntek a legénység blúzai, melyeket egy zwilchbol készült istállókabát váltott fel. Az ulánusoknál megszunt a pika és ezáltal az egész lovasság egységesen szablyával és puskával (revolverrel) volt felszerelve.
Október 1-ével a Mährisch-Weißkirchen-i lovassági kadétiskolában a 3. és 4. évfolyamhoz még egy másik évfolyamot is bevezettek és az intézetet új épületekkel bovítették.
Von Illyes ornagy alezredessé, gróf Spaur a 15. huszárezred lovassági századosa ornaggyá lépett elo.
Októberben a 3. lovasszázad, melynek egy szakasza állandóan Mostarban, egy másik Plevljében volt, visszatért Szarajevóból az ezredhez és Bátaszéken került helyorségbe.
1886 . 1886. január 1-jével a zsoldok kétszeres emelése következett be. Az összes tisztek és velük egyenrangúak a másodosztályú lovassági századostól lefelé fizetésemelésben részesültek egy évi 120 Forintos kiegészíto segély formájában; az ornaggyá elolépett lovassági századosok azonban egy egyszeri lóbeszerzési és felszerelési segélyt kaptak 600 forint értékben. Az összes tábornok és tiszt szállástérítését megemelték.
A kadétok is zsoldemelést kaptak, mégpedig a tiszthelyettesek nyolcról tizenkét forintra, a többiek számára, akik eddig semmiféle szolgálati pótlékot nem kaptak, bevezették azt nyolc forint értékben.
Július 16-án Pejacsevich lovassági felügyelot kinevezték a IV. hadsereg parancsnokává, herceg Leopold Croy altábornagyot pedig lovassági felügyelové.
Az év elején az ezred tisztikara elhatározta, hogy az 1878. augusztus 3-án Maglajnál elesett gróf Chorinsky fohadnagynak és 38 emberének emlékmuvet állítanak, melyet 1886. szeptember 26-án lepleztek le. Az emlékmu felirata így hangzik: „Állíttatta a cs. és kir. 7. huszárezred tisztikara emlékül az 1878. augusztus 3-án hu kötelességteljesítés közben elesett ezredtársaknak”. Az emlékmu hátoldalán kis ólomtábla van a következo felirattal: „Felállította a 68. gyalogezred 2. zászlóalja”.Az ebbol az idobol származó kevés aktából kiolvasható, hogy a maglaji helyorség-parancsnokság átvette az emlékmu gondozását és annak felállítása a zászlóalj utásszázada által történt meg.
Ströhr vezérkari századost lovassági századosként és Braganca lovassági századost a 2. dragonyosezredtol ornagyként beosztották az ezredhez, von Illyes alezredest áthelyezték a 16. huszárezredhez.
1887 . Ez az év különös rangot kapott Albrecht foherceg tábori marsall, a hadero foparancsnoka cs. és kir. felsége 60. szolgálati évfordulójának ünnepe miatt, melyet az egész hadsereg vele együtt ünnepelt.
A lovassági ezredek állományában a következo változtatások történtek: a jövoben ezredenként csupán egy kadét-tiszthelyettes, és lovasszázadonként ketto ormester került bevezetésre, mégpedig egyikük szolgálatvezetoként, a másik fegyvermesterként; a kiegészíto keret állománya egy 1. osztályú lovassági századosból, egy 2. osztályú lovassági századosból vagy alacsonyabb rangú tisztbol, 21 emberbol és három lóból állt.
Osszel az ezred elhagyta Pécset, hogy Kecskemétre helyeztessék; míg három lovasszázad a törzsnél maradt, egy-egy Albertirsára, Ceglédre és Örkénybe került.
A Tolnán tartott ezredösszevonás alkalmából nagy búcsúünnepségre került sor, melyen gróf Széchenyi obergespan is résztvett.
Az új kiképzési szabályok csak kivételes esetekre korlátozták a schleifzügel használatát a remont idomításban, elrendelték a regrutalovak bekerítését, illetve nagyobb figyelmet szenteltek az elso kiképzési periódusban a wischzaummal és a lovon történo vívásnak a gyalog történo tuzpárbajnak. Az újonnan megjelent tréneloírás szerint a fedett és felszerelésszállító kocsik felpakolását gyakrabban próbálták el és gyakorlómeneteket is tartottak befogott trénkocsikkal.
1888 . május 13-án Bécsben került sor Mária Terézia császárné szobra felavatására ofelsége és az egész császári ház részvételével a legünnepélyesebb külsoségek közepette.
Ugyanaznap ofelsége a császár hadparancsot adott ki, melyet itt kivonatosan közlünk:
„ A mai nap, mikor a lepel lehull az emlékmurol, melyet a hálás haza nevében állíttattam Bécsben Mária Terézia császár- és királynonek, az osztrák-magyar történelem egy dicso és híres korszakára irányítja a kortársak és az utókor figyelmét. Hogy e dicsoséges napot, mely egyidejuleg haderom tiszteletére is tartatik, örökké emlékezetessé tegyem, és abbéli szándékomban, hogy oseim valamint a haza kiemelkedo hadvezéreinek és parancsnokainak emléke ébren tartassék, elrendelem, hogy a következo ezredek örök idokre a következo neveket viseljék.” (Itt következtek a nevek.)
Annak érdekében, hogy az ezredek híres fegyveres cselekedeteinek hírnevét fenntartsák, elrendelte, hogy minden ezred saját választás alapján egy napot, „emléknapként” ünnepeljen.
Vilmos császár halála után az ezred tulajdonosa, Vilmos herceg a Német Birodalom trónörököse lett; aki június 15-én édesapja, Frigyes császár, halála után elfoglalta a Német Birodalom trónját, II. Vilmos császárként.
Ugyanebben az évben a honvédelmi törvény néhány változása lépett hatályba. Ezek közt szerepelt a hadkötelességnek a 21. évtol való megállapítása, továbbá annak meghatározása, hogy a tartalék elso évfolyamát is aktív állományban lehet tartani, valamint azon önkéntesek számára, akik a tartalékos tiszti vizsgán nem feleltek meg, egy második szolgálati év bevezetése, továbbá kihirdettek egy új landsturm törvényt, mellyel egyidejuleg a hadkötelesség felso határát a 45. (tiszteknek a 60.) életévig terjesztették ki.
Ez évben lépett életbe a magánhasználatú lovakról szóló törvény; az ezredtol elso alkalommal 25 lovat adtak ki. Az intézkedés célja belovagolt szolgálati lovakból álló tartalék képzése volt a mozgósítás esetére tábori lovasszázadok állományának kiegészítéséhez, a tartalék lovasszázad, a törzsszakaszok stb. lovakkal való ellátásához. Továbbá az állomány átmeneti bovítése történt, amennyiben minden lovassági ezrednek 50 emberrel és 50 lóval többet kellett felvennie. Ennek következtében az emberek egy részének negyedik évet is szolgálnia kellett.
Gróf Spaur ornagy alezredessé, Ströhr lovassági százados vezérkari ornaggyá lépett elo, von Pokorny ezredes megkapta a 3. osztályú Vaskoronarendet, von Hrabovsky lovassági százados a katonai érdemérmet. Pacher fegyvermester és Radovics ormester a koronával díszített ezüst érdemérmet 40 éves aktív szolgálatukért.
Osszel nagyon szórakoztató versenyt tartottak Cegléden, melyet fényes bál követett.
1889 . Rudolf herceg trónörökös o császári felsége hirtelen elhalálozása alkalmából, kinek pótolhatatlan vesztesége Ausztria minden népét fájdalmasan érintette, a császár ofelsége a következo parancsot bocsátotta ki:
„Szomorú szívemnek az Isteni gondviselés által rám mért nehéz megpróbáltatás ezen napjaiban végtelenül jót tett, hogy hadseregemtol, haditengerészetemtol és mindkét nemzeti gárdámtól a töretlen huség, a felkavaró függelem és a kegyeletteljes odaadás újabb példáit kaptam. Valóban méltó és szívélyes módon fejezték ki fegyveres eroim tagjai drága fiam elvesztése feletti fájdalmuk és huségük érzéseit. Birodalmam legtávolabbi tartományaiból siettek képviseloik Bécsbe a szív kényszerítésének engedve, hogy a drága eltávozottnak kegyeletüket kimutassák, az utolsó tiszteletet megadják és kifejezzék, hogy a házam fájdalma és öröme hadseregemben, haditengerészetemben valamint mindkét nemzeti gárdám soraiban visszhangra talál. Ezért mindegyikotök fogadja hálás köszönetemet. Szívem továbbra is haderom minden egyes tagjáért dobog, büszkeséggel pillantok le rátok és a jövoben is élvezitek teljes szeretetemet és gondoskodásomat.
Ferenc József s.k.”
Osszel a dandárösszevonást és az ezredbajnokságot Cegléden tartották meg, majd az ezredet a Budapestnél tartott zárógyakorlathoz is bevonták; ezt követoen a lovasszázadok az elozo évben is birtokolt állomáshelyeikre vonultak, a 6. lovasszázad kivételével, melyet Örkénybol Abonyba helyeztek.
Von Pokorny ezredest május 1-jével kinevezték a 6. lovasdandár parancsnokává és eloléptették vezérornaggyá. Utódja az ezred élén a 9. huszárezredtol áthelyezett Kézdi-Sárfalvai Benkeö Josef alezredes lett, akit májusban ezredessé léptettek elo.
Siegmund von Bacsák lovassági százados eddigi összteljesítményéért ofelsége a császár dícséro elismerésében részesült.
1889. október 17-i legfobb parancsában o cs. és kir. apostoli felsége elrendelte, hogy a hadsereg, a haditengerészet, ezek részei, szervezetei és intézményei az eddigi elnevezésük helyett a „császári és királyi” megjelölést viselni tartoznak.
Erre az évre esett a lovassági távírók bevezetése. Mostantól a jelentések és parancsok távirati úton való átvitelére minden lovassági ezrednek két e célra kiképzett altisztet és két katonát küldöncként, mint „távíróorjáratot”, kellett készenlétben tartania. Ezek kiképzésére, felszerelésére és bevetésére vonatkozóan a lovassági távírószolgálat rendelkezései alkalmazandók.
Továbbá a kiegészíto keret, az utászszakasz, a törzslovasság és a tábori csendorség számára jelentek meg új eloírások.
Ez évben eloször került 35 tartalékos ember és 30 szabadságolt ló hadgyakorlat céljából a kerethez Budapestre behívásra, mely eljárás ezután évrol évre egy vagy két turnusban ismétlodött.
Herceg Croy lovassági felügyelo megkapta a IX. hadtest vezetését; utódja báró Gemmingen altábornagy lett.
1890. A március 31-i 9.sz. személyügyi rendelettel került kihirdetésre a következo: a Katonai Érdemérem (Signum Laudis) bevezetését és a tiszti Szolgálati Érdemjelet érinto legfelso parancs
„Állandó jóakarattal fordulva fegyveres eroim felé elrendelem egy Katonai Érdemérem bevezetését, melyet azok a személyek viselhetnek, akiknek dicséro elismerésem háború idején nyújtott kiemelkedo teljesítményeikért, avagy elégedettségem kifejezése békeidoben mutatott kiváló szolgálataikért döntésem alapján megadatik.
Továbbá indíttatva érzem magam, hogy a jövoben a tisztek számára a Szolgálati Érdemjel három osztályban létezzék, melyek közül a 3. osztályút 25 éves, a 2. osztályút 40 éves és az 1. osztályút 50 éves valós szolgálati ido után lehet megszerezni. Ebbe a szolgálati idobe az az idoszak, mely a nyugdíj megállapításánál súlyozva számítódik, nem értendo bele.
Azon személyek, akiknek ezen parancs kihirdetése elott dicséro elismerésem avagy elégedettségem kifejezése döntésem alapján megadatott, utólag az általam jóváhagyott rendelet értelmében a Katonai Érdeméremben részesítendok.
Budapest, 1890. március 12.
Ferenc József s.k.”
Gróf Spaur alezredes lovassági felügyelo lett a megszállt területeken; herceg Braganca ornagy alezredessé lépett elo; felso- és alsóruttkai Ruttkay ornagyot a 4. huszárezredtol idevezényelték. Littke lovassági százados ornaggyá lépett elo és megkapta a Katonai Érdemkeresztet. Salter számvevo százados a Katonai Érdemérmet kapta vörös szalagon.
Az ezred az elozo évi helyorségekben maradt. Versenyt rendeztek Kecskeméten.
1891. A birodalmi hadügyminisztérium elrendelte a többnapos, bármilyen idoben végrehajtandó orjárat-lovaglások tartását, hogy ezzel a lovasság, a gyalogság és a vadászok kiképzését az orjáratok terén kibovítse és intenzívebbé tegye. Az ezrednél több ilyen is megtartásra került. Ezek legérdekesebb eseményeit a következokben idézzük fel:
„Orjárat-lovaglás 1891-ben, végrehajtotta O'Mannock akkori fohadnagy, ma lovassági százados.
Megbízatás: A felderítoszakasz 15 lovasával a leheto leggyorsabban Kecskemétrol a Jász – Kerekegyháza – Fülöpszállás vonalon Szabadszállásra elorenyomulni, a vasúti töltés szétrombolása céljából. Ennek végrehajtása után Tatárszentgyörgyön és Örkényen át Albertirsára lovagolni és ott éjszakázni. A következo napon Albertirsáról Cegléden – Nagykorösön át Kecskemétre bevonulni. Menetfelszerelés egynapi abrakkal. Indulás hajnali 1 órakor.
Kivitelezés: Indulás hajnali egykor. Érkezés Szabadszállásra hajnali 5 óra 30 perckor. Itt egy óra piheno, a rombolás markírozására. Továbbindulás 6 óra 30 perckor. Érkezés Örkénybe déli 11 óra 45 perckor, itt két órás hosszú piheno, minek során abrakolás és itatás történt; indulás innen délután 2 órakor. Érkezés Albertirsára 5 óra 30 perckor. Továbbindulás másnap reggel 6 órakor. Érkezés Kecskemétre délután 2 órakor.
Távolság: 156 km. A lovaglás idotartama: 37 óra, ebbol 12 és fél óra éjszakázás Albertirsán.
Idojárási viszonyok: Éjjel 1 órától reggel 7-ig suru köd, reggel 7-tol délelott 10-ig enyhe homérséklet, felhotlen, meglehetosen eros szél. 10 órától Albertirsára való érkezésig hóvihar; másnap enyhe ido.
Talajviszonyok: A teljes útvonalon a talaj félig fagyott, hóval fedett. A Szabadszállás és Tatárszentgyörgy közötti szakasz erosen mocsaras, különben elég jó út.”
Az ezred állomáshelyein ebben az évben sem történt változtatás. Von Lónyay lovassági százados ornagy lett és a császár szárnysegéde. Von Ruttkay alezredest a szegedi 2. sz. tartalékos sorozóbizottság elnökét nevezték ki az ezred kiegészíto vezetésére. Herceg Braganca alezredes kiegészíto állományba került. Von Nagy lovassági százados a 14. huszárezred ornagyává vált, Kaffka ornagy az 1. huszárezredtol bevonult az ezredhez; eddig egy tartalékos sorozóbizottságnál volt.
A 2. osztályú lovassági századosoknak szolgálati lovat bocsátottak a rendelkezésükre remont-áron, ha az 1. osztályba sorolódtak. Felfegyverzés az 1890 mintájú ismétlopuskával.
Újonnan felállították a 15.sz. dragonyosezredet.
1892. Erre az évre esik a Bécs – Berlin illetve Berlin – Bécs távlovaglás érdekes és tanulságos vállalkozása. Jelentos pénzdíjak és mindkét birodalom trónörökösei jelentos pénzdíjakat és tiszteletdíjakat tuztek ki. Az alapgondolat az volt hogy a legrövidebb ido alatt a leheto legfrissebb lóval érkezzenek a végállomásra, miközben a lovas és a ló kitartására vonatkozó teljesítmény minden képzeletet felülmúló legyen.
Az elso díjat osztrák részrol az ezred gróf Starhemberg fohadnagya nyerte el Athos nevu lován, porosz részrol báró Reizenstein fohadnagy a 3. vértesezredbol Lippspringe nevu kancáján.
Gróf Starhemberg fohadnagy október 2-án, vasárnap 7 óra 25 perckor indult Bécsbol, fél 3-kor Znaimba ért, ahol egy órát pihent; este fél 11-kor érkezett Iglauba, ahol a piheno hajnali fél 3-ig tartott és azután fél 10-re Kolinba ért. Egyórás pihenés után Weißwasserig lovagolt (este 8 óra) és ezt a helyet éjjel 11-kor hagyta el, majd Georgswaldéba érkezett hajnali fél 3-kor. Reggel fél 7-kor (október 4-én) Starhemberg elindult Georgswaldébol és a poroszországi Senftenbergbe ért délután fél 2-kor. Senftenberget fél 4-kor hagyta el és október 5-én reggel 6 óra 51 perckor Berlinbe érkezett. Rekord: 71 óra 34 perc. Athos hétéves félvér herélt volt a magyarországi Forgách-ménesbol, a 10. huszárezredbeli von Bacsák lovassági százados tulajdona. A rekord még jobb is lehetett volna, ha Athost Iglauban nem rúgja meg egy másik ló és ha Starhemberg Baruth körüllovagolásakor (melyre a rossz minoségu kövezet kikerülése céljából került sor) hiányos tájékoztatás következtében nem veszített volna másfél órát; a lovaglás sikerének nem lebecsülendo része volt a kituno acélpatkó, melyet Sperl állatorvos készített a Lovastanárok Intézetében.
Reizenstein rekordja 73 óra 6 perc volt. A pénzdíjakból a 3., 4., 5., 6., 7., 8., 10., 13., 14., 15. és 16. az osztrák, a 9., 11., 12., 17., 18., 19. és 20. a porosz hadseregnek jutott. Bécsben és Berlinben fogadás az udvarnál és sokszínu fényes ünnepségek zárták ezt a minden szempontból kiválóan végrehajtott vállalkozást.
O királyi felsége Friedrich Leopold porosz herceget október 12-én alezredesként beosztották az ezredhez és 1893. július 2-án a 2. huszárezred tulajdonosává nevezték ki.
Gróf Spaur alezredest várakozási díjjal szabadságolták és herceg Bragancát tiszteletbeli ezredessé léptették elo. Gróf Ludwig Breda ornagyot a 12. huszárezredtol az ezredhez vezényelték és az ezred Hager lovassági századosát ornaggyá nevezték ki. Littke ornagy a 9. huszárezredhez került.
Az ezred Kecskeméten és környékén maradt.
Az orosz nyelvoktatást és a háborús játékot az elozo évihez hasonlóan tartották meg.
A Radetzky-emlékmu leleplezése Bécsben nagyszabású ünnepségen egyesítette a hadsereget Ausztria-Magyarország minden részébol.
Január 16-án a fegyvernem báró Gemmingen altábornagy halálát gyászolta. Helyére Otto Freiherr von Gagern altábornagyot nevezték ki.
1893. Osszel Albrecht foherceg vezetése alatt két hadsereg nagygyakorlatát tartották Koszegnél, melyen az ezred is részt vett.
Ferenc József császár személyesen tekintette meg a gyakorlatot, éppúgy, mint II. Vilmos császár, az ezred legfobb tulajdonosa, aki szeptember 19-én reggel császárunk kíséretében látogatást tett az ezrednél és ellépett az arcvonal elott.
Vilmos császár két órán át maradt az ezrednél, annak minden mozdulatát figyelemmel kísérte és egy hosszabb csataszünetben az összes tisztet bemutattatta magának.
Szeptember 22-én a gyakorlat véget ért. Ofelsége egy külön hadparancsban méltatta annak végrehajtását, a különbözo fegyvernemhez tartozó csapatok vezetését és alkalmazását. Vilmos császár az ezred több tagját kitüntette porosz érdemjelekkel, így Kaffka fohadnagy a III. osztályú Vörös Sas-rendet, von Kecskéssy és Mariantsik lovassági századosok a III. osztályú Korona-rendet, Reinett, O'Mannock és von Dory fohadnagyok a IV. osztályú Vörös Sas-rendet valamint Jurka és gróf Csáky hadnagyok a IV. osztályú Korona-rendet kapták. Von Lónyay alezredesnek a bajor Katonai Érdemrend Komturkeresztjét adományozták. A legénység számára Ofelsége 400 forintot adományozott frissítok céljára.
A gyakorlat után az ezred Bécsbe ment és mind a hat lovassági századdal bevonult a josefstadti lovassági laktanyába, ahol november 1-jén az újonnan bevezetett ünnepélyes eskütételt is tartották az újoncok számára, mely ünnepség a jelenlevokre, elsosorban az újakra tett mély benyomást.
A szállítmányozási eloírásokat újrafogalmazták. Egy lovasezred szállítóalakulata ezentúl 25 élelmiszer- és málhaszállító kocsiból, 13 századkocsiból (egy a törzs számára) és 3 tábori kovácsmuhelybol állt. A csomagolás lényegesen javult ketto, mindkét oldalon a málhazsákba helyezett zabostarisznya által, mely lehetové tette a lenyergelés nélküli abrakolást. A széna nyeregbe pakolását elejtették.
A fegyvermesterek, a kovácsok és a tisztiszolgák rang jelzését az ezredével megegyezové tették és az elso két kategóriába tartozó altisztek széles csíkokat hordtak eztán az ingujjukon. A tisztiszolgák ezzel szemben vörös csíkot hordtak a jobb karjukon.
Az ezredben gróf Breda, Kaffka és von Lónyay ornagyok alezredessé léptek elo, Hager ornagyot a 16. huszárezredhez helyezték át.
1894. Abbáziából Németországba visszatérvén, áprilisban Vilmos császár több napot töltött Bécsben. Az ezredet az a megtiszteltetés érte, hogy Ofelsége meglátogatta és a magas vendéget a tiszti kaszinóban fogadhatták.
A császár április 14-én fél egykor érkezett az ünnepélyesen feldíszített lovassági laktanyába, ellépett a teljes létszámban, lovakkal felállt ezred arcvonala elott és fogadta a díszelgést.
Miután a tisztek nyeregbol szálltak, a császár bemutattatta magának azokat a tiszteket, akiket még nem ismert, majd a tiszti kaszinóba vonult.
A harmadik fogásnál von Benkeo ezredes felállt és a következo tósztot mondta Ofelségének:
„Legkedvesebb Hadurunk Ofelsége kegyelmébol az ezred abban a kitüntetésben részesült, hogy kilenc éve Felségedet tudhatja ezredtulajdonosának.
Ezen kilenc év alatt Felséged állandóan legfelsobb nagyrabecsülése és dicsérete megtisztelo jeleivel illette az ezredet.
Az 1892 évi berlini szép napok az abban részt vett bajtársainknak, 1893. szeptember 19-e Koszegnél és a mai nap, melyen Felséged abban a magas kegyben részesített minket, hogy szerény otthonunkban megjelent, az ezred minden tagjának örökre felejthetetlen maradnak; mindannyian kitüntetve érezzük magunkat és kérjük Felségedet, fogadja kegyesen legmélyebbrol jövo köszönetünk kifejezését! Mindig fáradozni fogunk azon, hogy magunkat Felséged magas kegyeire méltónak mutassuk.
A katonai sikerek nem lebecsülendo feltétele a szerencse – a szerencse azonban forgandó, nem hagyja magát kikényszeríteni – ezért szeretnénk az ezred jövobeli sikerei számára megbízható kezes után nézni.
Megváltoztathatatlan azonban cselekedeteink legfobb mozgatójaként a mi határtalan szeretetünk, ragaszkodásunk, odaadásunk és huségünk legkegyelmesebb császárunk és urunk Ofelsége szent személye iránt – megváltoztathatatlanok fáradozásaink, hogy az ezred hagyományaihoz huek és elodeinkhez méltóak legyünk – és végül megváltoztathatatlan az igyekezetünk a valódi, önzetlenül lovagias lovassági szellemet a tisztikarban megóvni és megvédeni, hogy ha eljön az ido, amikor a trombiták a riadót fújják majd, amikor a katonák vezetoik körül gyülekeznek majd, mikor abba az irányba tartunk majd, ahol a férfi, a katona valódi értékei megmutatkoznak – hogy akkor a Vilmos-császár-huszárok az általuk viselt fényes névhez méltónak mutatkozzanak – hogy abban a helyzetben legyünk, hogy köszönetünket és ragaszkodásunkat Felségednek tettekkel is bizonyíthassuk.
Engedje meg Felséged, hogy egyidejuleg kifejezzem köszönetünket a képért, melyet Felséged az ezrednek ajánlani kegyeskedett és mely otthonunkat díszíti; ez állandóan és örömteli módon fog emlékeztetni minket, hogy megadatott nekünk az a tisztelet és boldogság, hogy Felségedet ugyanebben az egyenruhában itt, ebben a teremben láthattuk.
A Felséged jelenléte által nekünk juttatott magas kitüntetéstol elragadtatva emelem poharam és kiáltom: Éljen Ofelsége, a Német Birodalom hatalmas uralkodója, német fegyvertársaink legfobb hadura, a mi dicsoséges ezredtulajdonosunk!”
Ofelsége rövid szünet után így válaszolt:
„Egész szívembol köszönöm a baráti szavakat, melyeket Ön az imént az egész tisztikar nevében mondott. Köszönöm Ofelségének a kegyet, hogy éppen azt az ezredet választotta ki és adta kölcsön nekem, amelynek dicsoséges elodöm oly soká állt az élén.
Az ezred ennek következtében már sok év óta áll a legszorosabb és legbensoségesebb kapcsolatban családommal.
Az imént említette, hogy az Önök ezredében a tettek hajtóereje a Legfobb Hadúr elismerésének elnyerése. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy ez az ezred a porosz lovasság létezése egy új periódusának hangadója volt. A távolsági lovasverseny, mely nemrég különbözo országok összes lovasainak kedélyét felcsigázta, éppen az Önök tiszti karának egy tagjában találta meg csúcsát és legszebb díszét. Gróf Starhemberg és más bajtársaik teljesítménye elgondolkodásra késztették tisztjeimet és lovasságomat, és amit az akkori díszvacsorán elmondtam, hogy ez a távolsági lovaglás nagy befolyással lesz lovasságomra, nemrégiben meg is valósult.
A lovasok és lovak szakszeru felkészítése és edzése egy ilyen teljesítményre, az említett urak példáján láthatóan kiváló eredményeket hozott és ez volt a figyelmeztetés, hogy a helyes irányba változtassunk. Ez volt a magasiskola, melyet az én lovasságom is kijárt azóta.
Különösen megörvendeztetett az ezredet itt ma újra együtt látnom az Ön kiváló vezetése alatt, kedves Benkeom. A lovak kiváló állapotban vannak Bizonyos vagyok benne, hogy az ezred karddal a kezében megteszi majd a magáét, ha az idok komolyra fordulnak és emelem poharam ezredem jólétére és különösen annak legfobb Hadurára. Hurrá!”
Az étkezés alatt báró Schönfeld táborszernagy és von Benkeo ezredes megragadták a lehetoséget dicséro tósztokra, melyeket Ofelsége, „hetes-huszár a hetes-huszárokhoz szólván” azon mód meg is válaszolt.
Asztalbontás után minden jelenlevo az udvarra vonult, ahol megtekintették az ezred némely alakulatainak akadályok leküzdésében mutatott produkcióját. Nemsokkal ezután a császár elbúcsúzott az ezredtol és a tisztikartól és a porosz nemzeti himnusz hangjaira elhagyta az udvart.
Von Benkeo ezredes ekkor az ezredet négyszögbe állíttatta és magyar nyelven ismertette Ofelségének az ezred teljesítménye felett érzett elégedettségét és köszönetét fejezte ki az ezred minden egyes tagjának fáradozásaiért.
Válaszként messze hangzó, mindkét felségnek szóló éljenzés hangzott fel a kaszárnyaudvaron. Az altisztek a vállukra emelték a törzstiszteket és úgy vitték oket a lépcsoig.
Az ezredes továbbá kihirdette, hogy a tulajdonos Király, Varga, Polgár, Fehér, Wittmann, Zrinij, Juhász, Balizs, Skulteti és Szirák ormestereket, von Quolfinger számvevoaltisztet, Magyar ezredtrombitást, Spielvogel fegyverkovácsot és Deák tizedest a porosz ezüst Haditeljesítményért Éremmel, a már 38 éve szolgáló Pacher nyergesmestert a Vörös-Sas-Rend érmével tüntette ki; a tisztek már korábban kaptak kitüntetéseket, méghozzá: gróf Breda alezredes a II. osztályú Korona-Rendet, Seyff lovassági százados és von Gantzstuckh-Hammersberg ugyanezen Rend III. osztályát és von Baccarcich hadnagy a IV. osztályát kapták. Gróf Batthyányi fohadnagyot a IV. osztályú Vörös-Sas-Renddel jutalmazták.
Éjjel fél 12-kor Ofelsége elhagyta Bécset. A búcsúzáson a hivatalos személyiségeken kívül az ezred törzstisztjei és a tulajdonos mellé parancsortisztként beosztott von Gantzstuckh-Hammersberg lovassági százados is jelen voltak. Az ezred egyenruháját viselo császár abban a kegyelemben részesítette oket, hogy az ezred minden jelenlevo tagjától személyesen köszönt el.
Április 20-án a Schmelzen folyt le a tavaszi díszszemle.
Vilmos császár ofelsége ezen kivonulás alkalmából a következo táviratot kegyeskedett intézni az ezredhez:
„Benkeo ezredes (Vilmos-császár-huszárok), lovassági laktanya, Bécs (Wartburg 106, 53, 7, 15).
Ofelsége a császár éppen azt közölte velem, hogy huszárezredem a díszszemlén való fellépésével és tisztelgésével kivívta legteljesebb elismerését. Kívánok az ezrednek sok szerencsét és azt, hogy mindig sikerüljön Legfobb Hadura elismerését megtartania.
I. Vilmos király”
Április 22-én a bécsi arisztokrácia által a Hofreitschuléban rendezett lovasbemutató, melyet Liechtenstein herceg vezérornagy foudvarmester és gróf Auersperg ezredes szerveztek, és melyen az ezred tisztjei is részt vettek, fényesen sikerült. Ezen alkalomból a szervezo bizottság köszönolevelet írt az ezrednek.
A novemberi eloléptetések során az ezred elveszítette parancsnokát, aki egyidejuleg megkapta a Vaskorona Rend III. osztályát. Von Benkeo ezredest a 20. lovasdandár parancsnokává nevezték ki és tábornokká léptették elo; parancsnoksága alatt rendkívül sokat tett az ezredért, minden intézményét megerosítette és továbbépítette, különösen a tiszti étkezde köszönhette neki azt az eleganciát, mely a kényelmességgel párosulva olyan otthonossá tette.
Ezredparancsnokká Adolf Ströhr ezredest nevezték ki a 8. dragonyosezredtol, aki 1886 és 1887-ben lovassági századosként már szolgált az ezredben. Von Ruttkay alezredes ezredes lett, von Kecskéssy ornagy alezredes és von Lónyay fohadnagy a 9. huszárezredhez került.
Ebben az évben hívták életre a törzstisztjelölt-minosíto bizottságot.
1895. február 18-án meghalt Albrecht tábornagy trónörökös. A hadsereg és az egész Monarchia mélyen meggyászolta. Emléke dicsoséges hadvezérként, a hadsereg átszervezojeként, valamint a tisztikar atyja és jótevojeként feledhetetlen marad.
Ofelsége a császár, aki a német császárral együtt részt vett a felravatalozáson, a haláleset okán a következo hadparancsot adta ki:
„Zászlaink meghajolnak. A lövegek utolsó lövése Albrecht tábornagy trónörökös, a hadsereg fofelügyeloje tiszteletére dördül el. Fájdalommal teli gyászban hajol meg az egész hadero és a haza, velem és családommal együtt a pótolhatatlan veszteség elott, melyet a Mindenható akarata mért ránk.
A tehetséges szellemmel és forrón szereto szívvel magát teljesen és tökéletesen a hadseregnek szentelo tartalmas élet feletti csodálat, a nemes herceg iránti lelkesedés, aki önmagához híven viharokban és veszélyekben sosem ingott meg, aki gyozedelmes hadvezérként seregem dísze és büszkesége volt; és mindazok az érzések, melyek most kifejezésre törekszenek, mindezek mély hálában fejezodnek ki és tisztulnak le a Seregek Ura iránt, aki az agg tábornagyot, kiválasztottai között az egyik legkiválóbbat, az emberi lét csaknem legvégso határáig eroinek teljes sértetlenségében megtartotta.
Albrecht foherceg örök emlékezete hadseregem, mindkét nemzeti gárdám és haditengerészetem számára éppúgy a huség, az állhatatosság és a gyozelembe vetett hit állandó oltalmazója marad, mint ama babérkoszorú, mely Novara és Custozza hosét díszíti.
Elrendelem, hogy a 44. gyalogezred, a 9. dragonyosezred és az 5. tüzérezred örök idokig az „Albrecht foherceg tábornagy” nevet viseljék.
Bécs, 1895. február 26.
Ferenc József s.k.”
Az ezred Bécsben maradt, részt vett a bruck-i táborbeli hadgyakorlaton valamint a nagy lovasfelderíto-gyakorlatokon, melyeket szeptember 16-a és 19-e között Sopron – Kiscell – Gyor térségében rendeztek meg.
Az ezred egy hírszázada, az 1. lovasszázad báró Ulm lovassági százados parancsnoksága alatt, eközben 70 és 80 km közötti napi átlagteljesítményeket nyújtott. Ennek során a hosszabb távú hírorjáratok, mint például von Horváth hadnagyé, 120 km-es lovaglásokat is átfogtak, anélkül, hogy a lovak ennek kárát látták volna.
Az 1. lovasszázadbeli Varga Sándor ormester, aki 1878-ban a maglaji ütközetben az ezüst vitézségi érem I. fokozatát érdemelte ki, és akit az ezred legelso altisztjének nevezhetünk, októberben betöltötte 24. szolgálati évét, megkapta az erre szolgáló szolgálati kitüntetést és az ezredparancsban dícséroleg megemlítették.
Ez évben az ezred elvesztette mindkét kipróbált hadosztályparancsnokát, amennyiben gróf Berda alezredes a 6., Kaffka alezredes pedig a 3. huszárezred parancsnokságához került kinevezésre.
Vogler lovassági százados megkapta a Katonai Érdemkeresztet és ornagy lett az ezrednél, von Mariantsik lovassági százados a 9. huszárezrednél, von Stadler lovassági százados pedig hadseregállományban.
Báró Klingspor lovassági százados megkapta a porosz Korona-Rend III. osztályát, Walka ezredtrombitás a porosz ezüst Háborús Érdemérmet. Baumann lovassági százados az elozo évben, Heyss lovassági százados ez évben hunyt el.
Az ezredparancsnokság kezdeményezésére a hadügyminisztérium július 26-át, a volta-i csata (1848) napját az ezred évenként megünneplendo emléknapjává nyilvánította; eltekintve a Reuß-huszárok több alegységének e napon véghezvitt tetteitol, a választás mellett különösen az szólt, hogy az ezred legvéresebb és egyben legdicsoségesebb harcait (Wagram, Königgrätz) július hónapban vívta.
A hadsereg fofelügyeloségét megszüntették és ehelyett három csapatfelügyelot neveztek ki. Báró Gagern lovassági fofelügyelo nyugállományba lépett, utóda 1896. március 1-jével gróf Alois Paar altábornagy lett.
A lovasságnál is bevezették az orjáratvezetoi beosztást és 1896. január 1-jével minden hadosztályhoz egy egészségügyi altisztet neveztek ki.
Ebben az évben került bevezetésre a négyosztatú helyett a hatosztatú lótakaró, ezzel szemben megszüntették a filc nyeregalátét használatát és minden lovasszázad 10 mozgatható oldalú nyerget kapott.
1896. Az ezred Wagramnál (1809. július 5. és 6.) tanúsított dicsoséges magatartása emlékére a birodalmi hadügyminisztérium 22. sz. rendeletével engedélyezte az ezrednek egy saját induló, a „Wagram-Fanfárok” használatát. [34]
Továbbá az ezredparancsnoknak sikerült oméltósága Johann von és zu Liechtenstein uralkodó hercegtol azon lobogók egyikét ajándék gyanánt az ezred számára visszakapnia, melyekbol négyet a herceg nagyapja, mint tulajdonos 1801-ben adományozott az ezrednek és amelyek 1861-ben a Liechtenstein fohercegi család tulajdonába kerültek.
Április 14-én a német császár Velencébol hazatérvén Bécsbe érkezett.
Ugyanezen hó 15-én az egész bécsi helyorség díszszemléje zajlott a Schmelz-en, melyet maga Ofelsége Ferenc József császár személyesen vezényelt. A díszmenetnél az ezredet annak tulajdonosa vezette el Ofelsége elott.
A díszszemle után Vilmos császár felkereste az ezredet és a tiszti kaszinóban reggelizett. Ennek során Ströhr ezredes a következo beszédet intézte a tulajdonoshoz:
„Császári Felség! Felséged kegyes engedelmével megragadom a szót, hogy kifejezzem a mai nap különös jelentoségét.
A katonák pályafutásában azok a pillanatok nyernek különös értéket, amikor tiszteletreméltó hivatásuk magasabb jelentoséget kap, legyen ez valódi küzdelemben a Legfobb Hadúr avagy saját maga dicsoségére, vagy történjék ez céhe méltóságának legfelsobb helyrol való dicséro elismerése által. Így azután az adott esetben egy pillanat több lehet, mint néhány év megszokott tevékenysége.
Császári Felséged ismételten tüntet ki minket, osztrák-magyar katonákat, lovasokat és különösen ezredünket oly módon, hogy az minden egyes embert hálával és büszkeséggel kell eltöltsön. Az egész ezred, a legfiatalabb huszárig értékelni tudja ezt a kegyet és elkötelezve érzi magát, hogy mindig méltó legyen és maradjon erre a kitüntetésre és a tiszteletet megadja a dicso névnek, melyet az ezred oly boldogan visel.
Örömmel közölhetem ma bajtársainkkal, hogy ezredünk Legkegyesebb Urunk akaratából oly szerencsés, hogy tegnaptól hadnagyként tisztikarunkban tudhatjuk O császári felsége Frigyes Vilmos herceget.
Engedje meg császári Felséged, hogy a mi dicso évfordulónk minden tanúja, magunkhoz hetes-huszárokhoz hasonlóan, hangosan kinyilváníthassa azt az érzést, mely ma mindannyiónkat eltölt:
Sokáig éljen a mi Legfobb Hadurunk nagy szövetségese, legkegyelmesebb tulajdonosunk, Ofelsége Vilmos császár!”
Felemelo pillanat volt, mikor a tisztek a „Heil Dir im Siegeskranz!” dallamára éljenezve és poharaikkal koccintva csatlakoztak. Lélegzetelállító feszültség keletkezett, mikor Vilmos császár felállt és a következoket válaszolta:
„Tisztelt ezredes úr! Nagyon köszönöm a baráti szavakat, melyeket az ezredes úr az ezred nevében elmondott, mely ezred tulajdonosának lenni szerencsés vagyok. Ma különösen nagy örömömre szolgált ezredem élén állni és azt Ofelsége Ferenc József császár elott elvezetni.
Utoljára 1881-ben történt ilyen, mikor a 34. gyalogezred fiatal tisztjeként nagyapám ideküldött, hogy ezt az ezredet az Önök császára elott a szemletéren elvezessem. Nagyapám, aki nagyon ragaszkodott ezredéhez, sajnos már nem él, így az én feladatom volt az ezredemet felvonultatni Ferenc József császár Ofelsége elott.
Meggyozodésem, hogy mindenki érzését közvetítem, aki most az asztalnál ül és ma a díszszemlén Ferenc József császár fiatalos fellépését megcsodálta, ha örömteli szívvel kiáltom: Éljen Ferenc József császár és hadserege! Éljen, éljen, éljen!”
Leírhatatlan üdvrivalgás fogadta ezen szavakat.
Az étkezés alatt, melynél az egyik oldalon középen Vilmos császár és a vendégek, vele szemben Ströhr ezredes és a tisztikar ültek, ismertették a német császár által a tiszteknek és altiszteknek odaítélt kitüntetéseket. Az ezredparancsnok megkapta a brilliánsokat a Vörös-Sas-Rendhez, melyet korábbról már birtokolt, von Kecskéssy és Vogler ornagyok a Vörös-Sas-Rend III. osztályát, gróf Breda, Gibara, báró Ulm lovassági századosok és a császár által kirendelt parancsortiszt von Kirsch lovassági százados, valamint von Horváth János és gróf Csáky fohadnagyok, azután Salter [35] számvevo százados a porosz Korona-Rendet; továbbá von Horváth Péter és von Chernel fohadnagyok a Vörös-Sas-Rend IV. osztályát kapták. Az altisztek közül a Vörös-Sas-Rend érmével tüntették ki az ezred legidosebb ormesterét, Királyt, akit a császár már megérkezésekor megszólított. A Háborús Érdemérmet a következo ormesterek kapták: Schwarz, Nerhaft, Joannovits, Sadek, Nyári és Polgár, valamint Lehrer 1. osztályú számvevoaltiszt, Gyennes katonai fegyverkovács és Vyhlid és Gács szakaszvezetok.
Ströhr ezredes engedélyt kért a császártól, hogy lovasai az udvaron ugrógyakorlatokat mutathassanak be, melyet Ofelsége azonnal engedélyezett.
Ekkor több, mint 200 lovas, tisztek, altisztek és huszárok kezdtek egyenként hattól nyolc fos alakzatokba fejlodni, nyergeletlen lovakon és éles vágtában véve a pálya akadályait. Amikor a kiválóan sikerült produkció véget ért, az összes lovas arcvonalba fejlodött; Vilmos császár odalépett hozzájuk és azt mondta a legénységnek magyar nyelven: „Meg voltam elégedve huszárjaim.” A tiszteknek azt mondta a császár: „Nagy örömömre szolgált az ezredet ilyen kiváló állapotban látnom.”
A tisztek és a legénység részérol örömteli szívbol jövo, viharos éljenzés harsant fel. Néhány perccel késobb Vilmos császár elhagyta a laktanyát, mindenkitol elköszönve, akiknek ezen órák bizonyára feledhetetlenek fognak maradni.
Ofelsége Ferenc József császár április 16-án alábbi parancsot adta ki:
„Kinevezem O császári és királyi felsége Frigyes Vilmost, Poroszország és a Német Birodalom trónörökösét a II. Vilmos német császár és porosz királyról elnevezett 7. huszárezred hadnagyává illetve O királyi felsége Eitel Frigyest, Poroszország hercegét az I. Vilmos német császár és porosz királyról elnevezett 34. gyalogezred hadnagyává.”
A tisztikar úgy döntött, hogy legfiatalabb új tagjának és ezredtársának díszkardot adományoz, melynek pengéje az egyik oldalon a következo vésetet viselte: „O cs. és kir. Felsége Frigyes Vilmos trónörökös, a II. Vilmos német császár és porosz királyról elnevezett cs. és kir. huszárezred hadnagyának tisztelettel az ezred tisztikarától. 1896. április”
A penge másik oldalán az ezred jelmondata áll: „Harcra készen elore”.
A kard egyébként az eloírások szerint készült, csupán a kosarat díszítette a szokásos arabeszk-kivágások helyett az osztrák kétfeju sas.
Ezen kard ajándékozása alkalmából annak átvételekor Plön, 1896. június 3-i dátummal a trónörökös saját kezuleg az alábbiakat írta az ezredparancsnoknak:
„Kedves Ezredes Úr!
Nagy örömömre szolgált, mikor átvettem ezt a szép pengét. Kérem, köszönje meg a nevemben a többi uraknak is!
Az Ön legfiatalabb hadnagya:
Vilmos”
Bécsi tartózkodása alkalmából az ezredtulajdonos 3000 márkát adott az ezredesnek az altisztek javára. Ströhr ezredes azzal az ajánlással fektette be az összeget, hogy annak hozadéka minden év április 15-én az ezredparancsnok elbírálása alapján a hosszan szolgáló altisztek között osztandó fel.
Az ezred, mely Bécsben való állomásozása alatt von Weiß vezérornagy hadosztályparancsnok parancsnoksága alatt állt, június 28-ával Ottó foherceg O császári felségét kapta hadosztályparancsnokul; a 6. és 11. dragonyosezredek is a 10. lovashadosztály kötelékében maradtak.
Báró Berg fohadnagy megkapta a Katonai Érdemérmet a vörös szalagon az Ottó foherceg O császári felsége mellett végzett tevékenységéért és bevonult az ezredéhez; ot gróf Széchenyi fohadnagy helyettesítette a saját ezredébol. Ugyanezen kitüntetést kapta von Nedeczky fohadnagy.
Király József, a 4. lovasszázad ormestere, aki májusban a 30. évét töltötte be az ezrednél, különösen jó teljesítményéért az ezüst Érdemkeresztet kapta a koronával, melyet ünnepélyes külsoségek között nyújtottak át neki.
Stefan Schramek, a 6. lovasszázad huszárja, a magyarországi Alsónémetibol, aki az utászszakaszhoz volt beosztva, a klosterneuburgi utászgyakorlat során 1896. július 27-én élete kockáztatásával kimentett egy tizenhárom éves fiút az áradó Dunából.
Az életveszélyes helyzet több tanúja közül egyedül Schramek huszár volt az, aki gyors döntéssel, anélkül, hogy levetkozött volna, a Dunába ugrott és a már víz alatt eltünt fuldoklót fáradságosan kimentette. Schramek az ezüst Érdemkeresztet kapta.
Augusztus 28-án az ezred részt vett a II. Miklós orosz cár tiszteletére rendezett díszszemlén a Schmelz-en, melyet Ofelsége Ferenc József császár személyesen parancsnokolt.
1897. Vogler ornagy május 1-jével nyugállományba vonult, Kecskéssy ornagyot augusztus 28-án várakozási díjjal szabadságolták. Május 1-jén von Mariássy lovassági százados az ezredbol és Kahler lovassági százados a 16. huszárezredbol az ezred ornagyaivá léptek elo.
A minden évben újév alkalmából az ezredtulajdonoshoz intézett távirati jókívánságra ezúttal a következo, különösen meleg hangu választ kapta az ezred (Ströhr ezredesnek címezve):
„Az Ön által cs. és kir. huszárezredem tisztikara nevében küldött baráti újévi üdvözletért, kedves ezredes, hálás köszönetemet fejezem ki és kérem, az ezrednek szívélyes jókívánságaimat az újév alkalmából átadni szíveskedjék! Kívánom, hogy az ezrednek sikerüljön a következo évben is kivívnia Legfobb Hadura elégedettségét.
Vilmos”
Április 22-én a Legfobb Hadúr jelenlétében egy díszkivonulást tartottak II. Vilmos német császár és porosz király Ofelsége elott, melyen az ezred is részt vett és a magas tulajdonos által mutattatott be a császár Ofelségének.
A szemle után a magas ezredtulajdonos részt vett a tiszti kaszinóban rendezett reggelin és eközben az alábbi szavakat intézte az ezredparancsnokhoz:
„Kedves ezredes uram! Önt és tisztikarát örömteli büszkeség töltheti el a szavakra, melyeket Ofelsége Ferenc József császár elismeroen mondott nekem ma a parádé alkalmából általában osztrák-magyar huszárezredemrol és különösen a tisztikar szellemérol. Az ezred a szokásos néhány éves idoszakot a Legfobb Hadúr közvetlen közelében a legnagyobb sikerekkel szolgálta le. Oszintén biztosíthatom Önöket, hogy Ferenc József császár Ofelségének mindig hálás leszek, hogy éppen ezt az ezredet kölcsönözte oda és hogy idén különösen örültem annak, hogy az ezredet kituno állapotban mutathattam be Ofelsége a Legfobb Hadúrnak. Az ezred hamarosan elhagyja a császárvárost és minden oka megvan, hogy itteni teljesítményét és annak a Legmagasabb Hadúr általi elismerését évkönyveiben megörökítse.”
Azért, Hogy az ezrednek alkalmat adjanak, terepgyakorlatokat végrehajtani és változatos környezetben gyakorlatozni, azt május 17-tol június 26-ig a Bruck an der Leitha-i táborba vezényelték. Június 15-én Ofelsége ellenorizte és a kituno kiképzettségért dicséretben részesítette.
Május 31-én az ezred elveszítette egy értékes és megbízható altisztjét, Varga Sándor ormestert. A június 2-i ezredparancs a következo méltatást tartalmazta:
„Az ezred egyik legértékesebb katonája, legkiválóbb altisztje és legjobb lovasa tegnap elott szolgálata végzése során, az arcvonalban kötelességteljesítés közben befejezte életét.
Varga Sándor ormester, kinek földi maradványait ma végso nyughelyére kísérjük, teljes elismerést és az ezred jövobeni tartós és tiszteletteljes emlékezését érdemli, mert a kötelességtudat, a huség és a szolgálati odaadás példája volt, az ellenséggel szemben a legbátrabb módon viselkedett és az ezért kapható legmagasabb kitüntetést, a nagy ezüst Vitézségi Érmet viselte az ezred dicsoségére.
Ezúttal nyilvánítom a tisztikar és az ezred nevében hátramaradott családjának legbensobb együttérzésemet. Tisztelet elhunyt Varga ormesterünk emlékének és béke poraira!”
Június 28-ával az ezred a táborból visszatért Bécsbe és megtudta, hogy Magyarországra helyezik át.
Az oszi gyakorlat befejezése után az ezred augusztus 24-én kivonult Bécsbol Bruck felé, ott részt vett egy nyolcnapos lovassági összevonáson, majd szeptember 5-tol 28-ig lovasszázadonként folytatta a menetet debreceni és nagyváradi új állomáshelyére. A lovasszázadok a következo állomáshelyekre költöztek: 1., 2. és 3. Nagyváradra, 4. Pancsovára, 5. Hódmezovásárhelyre, 6. és tartalékkeret Debrecenbe.
1898. Erre az évre esett Ofelsége a császár trónra lépésének 50. évfordulója. Ez a nap (december 2-a) az egész hadseregben ünnepnapként telt. Az ezred minden állomáshelyén a tisztikar és a legénység ünnepi istentiszteleten vett részt, amire a Jubileumi Éremmel való kitüntetés következett. Ezzel az éremmel tüntették ki ünnepélyesen az összes tisztet, hivatalnokot, tisztjelöltet, altisztet, egyéves önkéntest és a 3. szolgálati évben járó legénységi állományúakat beosztástól függetlenül.
Ahogy az ezredben, úgy az egész hadseregben megünnepelték e napot. A nagyobb ünneplésnek azonban egy tragikus esemény vetett gátat – a császárno tragikus halála Genfben.
Az elobb említett uralkodási évforduló alkalmából Ofelsége a következo hadseregparancsot adta ki:
„Amit az egész véderom irántam és velem érzett azon a napon, melyen ötven évvel ezelott Legfobb Hadúrként reményekkel telten az élére álltam, ma is érzem legmélyebb lelkembol.
Mindig egynek éreztem és érzem magam a száz- és százezer éber katonával, akik Ausztria-Magyarország zászlai, lobogói és szalagjai alatt nekem a huség esküjét tették, ehhez ragaszkodtak viharokban és veszélyekben, akárhogy is fenyegettek és tomboltak ezek – egy tiszteletreméltó, szent parancs köt össze minket: a drága hazánk iránti kötelesség, melynek teljesítésével állunk vagy bukunk. Leghálásabb köszönetemet nyilvánítom véderomnek mindezen igyekezetéért, önfeláldozó odaadásáért, gyakran és fényesen bizonyított halált megveto bátorságáért; - fájdalmas hálával tölt el az azokra való emlékezés, akik már rég nincsenek idelenn, mélyen meghatva adományozok képzeletben egy babérágat utolsó és gyozelmes tábornagyunknak és nemrég hazatért szárazföldi és tengeri parancsnokainknak.
Bármino keseru szenvedést, bármely nehéz megpróbáltatásokat mért is rám és a Monarchiára a Gondviselés ez alatt az 50 év alatt, tisztán látom, mind ma, mind a jövo távolában Ausztria-Magyarország hadseregét, mint a haza és a trón védelmezojét. A Mindenható áldja meg hu véderomet, melynek továbbra is odaadó gondoskodásomat áldozni szándékozom.
Bécs, 1898. december 1.
Ferenc József s.k.”
Mindazon lovasezredek, melyek Ofelsége a császár nevét viselték, egy dísztrombitát kaptak arany dombormu-díszítéssel és aranyszín hímzéssel ellátott zászlóval. Az évforduló alkalmából az érintett ezredek több tisztje is kitüntetésre került és Ofelsége a császár nagy összegeket fordított csapatai számára alapítványokra.
Az 1898-as év az ezred számára is különleges jelentoséggel bírt: április 28-án volt 100 éve, hogy Ofelsége Ferenc császár a 7. huszárezred létrehozását megparancsolta.
Az ezred tisztikara úgy határozott, hogy az évfordulót nagyszeru ünnepséggel ünnepli meg és már május 11-én bizottságot választott, akiknek az elokészíto munkálatokat kellett végezniük. Ehhez tartoztak: Ströhr ezredes ezredparancsnok, von Mariássy és Seyff ornagyok, Gantzstuck-Hammersberg, gróf Breda, báró Ulm, báró Klingspor, von Chernel és báró Berg lovassági századosok, továbbá gróf Széchenyi és Gunka fohadnagyok.
Az ünnepségek hetének a Volta-hetet (július 24 – 27.) választották és kezdetnek a július 23-a délutánját tuzték ki, amikoris az ezred összetartásra Nagyváradra érkezett, mely város 23-a óta ünnepi díszben volt. Az ünnepet megelozo napon, július 23-án az ezred teljes tisztikara és nagy tömeg gyult össze a pályaudvaron a vendégek fogadására. Személyi szolgálatra a következo tiszteket osztották be: báró Berg lovassági százados és gróf Széchenyi fohadnagy Ottó foherceg mellé, gróf Szapáry fohadnagy Dr. Schlauch bíboros mellé és gróf Breda lovassági százados az ezredtulajdonos képviseloje, von Schwarzkoppen ezredes mellé. Továbbá a következo vendégek érkeztek: von Schwitzer altábornagy hadtestparancsnok, Pokorny altábornagy, Dom Miguel von Braganca herceg, von Rohonczy és Durmann altábornagyok és még számos tiszt. Dom Miguel von Braganca herceg és von Schwarzkoppen ezredest Pokorny altábornagy köszöntötte, majd a tisztikar bemutatása következett. Dr. Schlauch bíboros nevében titkára jelent meg az állomáson számos egyházi méltósággal.
Este 8 órakor a 37. gyalogezred zenekara a püspöki palota és a hadtestparancsnok szálláshelye elott szerenádot adott.
Július 24-én (vasárnap), az elso ünnepnapon az ünneplés a székesegyházban tartott istentisztelettel kezdodött. Ezután Ströhr ezredes a téren felállt ezredhez magyar és német nyelven lelkesíto beszédet mondott, melyben utalt az ezred százéves dicsoséges történelmére és melyben a Legfobb Hadúrhoz való további töretlen huségre buzdított. Ströhr ezredes hangsúlyozta az Ofelségét az ezredtulajdonossal összeköto barátságot és felhívta az ezredet, hogy a jövoben is maradjon hu jelszavához: „Harcra készen elore!” A beszédet a Legfobb Hadúr éljenzésével zárta, mely az ezrednél és a jelenlévo nagyszámú közönségnél hangos visszhangra talált.
Déli egy órakor Dr. Schlauch bíboros fényes ebédet adott, melyen az összes vendég és a teljes tisztikar részt vett. Az elso pohárköszöntot Dr. Schlauch Ofelségére mondta, a másodikat Ströhr ezredes a Fenséges Ezredtulajdonosra.
Délután 4 órakor a Ferenc-József-laktanyában lovasbemutatót tartottak az alábbi programmal:
1. kép. Csikósok toborzása a pusztai csárdában az ezred számára; a noi szerepeket Balics és Standori altisztek feleségei játszották.
2. kép. Ferdinánd-foherceg-, Vécsey-, Blankenstein- és Mészáros-huszárok négyese, arra való utalásként, hogy ezek az ezredek egyenként két-két lovasszázadból állt össze az ezred felállításakor.
3. kép. Jeu de barre nyolc csoportban. Eloadták modern egyenruhás altisztek és legénység.
4. kép. Egy szakasz Liechtenstein-huszár gyakorlata 1806-ból.
5. kép. Frigyes-Károly-huszárok négyese 1865-bol.
6. kép. Az ezred altisztjei és a legénység küzdocsoportjai modern egyenruhában.
7. kép. 150 lovas körlovaglása, az elozo történelmi csoportok, valamint az ezred lovas harsonásai részvételével.
Az egyes képek zenei aláfestésérol a 37. gyalogezred zenekara gondoskodott.
Ugyanezen nap estéjén az aktív tisztek minden jelenlevo egykori ezredtárssal fogadásra gyultek össze, melyre az alábbi legidosebb altisztek is hivatalosak voltak: Pacher ezredfegyvermester, von Quolfinger ezredaltiszt, Balics, Nehrhaft és Schwarz ormesterek. A vacsora során Julius von Strada fohadnagynak a Legfobb elégedettség kifejezését adták át, Balics ormestert pedig, a koronás Ezüst Érdeméremmel tüntették ki.
Július 25-én, hétfon délután versenyre került sor, mely fényesen sikerült. A sok kiosztásra került díj között találtatott egy muvészi kialakítású ezüstkupa és két aranyóra, melyeket az ezredtulajdonos ajánlott fel.
Az este tartott ünnepi fogadáson az elso pohárköszöntot von Schwitzer altábornagy mondta a Legfobb Hadúrra, azután Ströhr ezredes az ezredtulajdonosra. Schwarzkoppen ezredes örömének adott kifejezést, hogy erre a szép ünnepségre delegálták; utalt az ezred dicso történetére, továbbá azt mondta: „... az asperni és veronai csatamezok tanúskodnak hoseik tetteirol.” Megismételte az ezred jelmondatát és ezzel a szóval zárta: „Éljenek!”
A pohárköszöntot a jelenlévok nagy lelkesedéssel fogadták; a zenekar a „Heil Dir im Siegeskranz”-ot intonálta.
Miután az ujjongás elült, nemes von Pokorny altábornagy a katonaság és a polgárság jó együttmüködésére utalt és Dr. Schlauch bíborosra ürítette poharát.
Utóbbi megköszönte az elotte szólónak és így szólt: „... Manapság, mikor minden polgár egyben katona és minden katona egyben polgár is, a katonaság kettos jellegébol fakadóan államfenntartó szerepet játszik. Ezen kettos jelleg és kettos eszme hatására az állam védereje nem idegen test már és ezért él a polgári és a katonai tényezo egyetértésben.” A szónok végül kifejtette, Ofelsége dicséretének oly módon kíván hangot adni, amennyiben poharát az osztrák-magyar hadseregre és az azt kiegészíto nemzetorségre emeli. A tószt lelkes fogadtatásra talált. Ezután a befutott sürgönyöket olvasták fel.
A Legfobb Hadúrtól Ischlbol a következo választávirat érkezett: „Ofelsége a császár és király köszöni a tisztikarnak a nyújtott teljesítményt és a 7. huszárezredet a mai emléknap alkalmából ismét Legfelsobb kegyelmérol kívánja biztosítani.” Aláírta Paar.
II. Vilmos császár hosszabb sürgönyben mondott köszönetet, melyben szerencsét kívánt szeretett magyar ezredének és kiemelte azt a kiváló szellemet, mely az ezredet száz éve eltölti. A távirat azzal a kívánsággal zárult, hogy az ezred a jövoben is feleljen meg jelszavának: „Harcra készen elore!”.
A német trónörökös, Frigyes Vilmos, Wilhelmshöhébol küldött válaszsürgönyében büszkeségének adott hangot, hogy az ezred kötelékébe tartozhat.
Otto foherceg O cs. és kir. felsége sajnálatának adott hangot, hogy betegsége miatt nem vehet részt az ünnepségen és jókívánságait küldte.
A fényes ünnepi vacsora július 25-én éjfélig tartott, amivel lezárultak az ünnepek.
Ezáltal a nagystíluen megrendezett és fényesen lezajlott ünnepség által, egy a tisztikarnak már többször kinyilvánított kívánsága is eldöntésre került, nevezetesen az, hogy minden tisztnek, aki megszakítás nélkül legalább 25 évig szolgál az ezredben, annak az odatartozás látható jele adassék. E célra egyhangúan egy díszkard adományozását javasolták, melynek pengéje megfelelo ajánlással látandó el. [36]
Az ezred törzstiszti állományában ez évben a következo változások történtek: Kahler ornagyot júliusban a 14. huszárezredhez helyezték, viszont Seyff lovassági századost az ezred ornagyává nevezték ki.
Von Quolfinger ormester az ezredben való 36 éves aktív szolgálatáért a koronás Ezüst Érdemérmet kapta.
Ebben az évben jelent meg a Gyakorlatozási Szabályzat új kiadásának I., a következo évben a II. kötete, mely jelentos elorelépést – sok könnyítést – hozott; különösen a lovasság tuzharcában vezettek be alapveto változásokat.
1899. Január 3-án Ströhr ezredes, az ezredsegédtiszt von Horváth fohadnagy kíséretében Ofelsége Vilmos császár meghívására Berlinbe utazott, hogy ott részt vegyen a Ferenc császárról elnevezett testor-gránátosezred ünnepségein.
Rögtön visszatérése után január 11-én Ströhr ezredest a 20. lovasdandár parancsnokává nevezték ki; egyidejuleg Freiherr von Leonhardi alezredest az 5. huszárezredtol nevezték ki ezredparancsnokká. Folyó év november 1-jével utóbbit ezredessé léptették elo.
Ströhr ezredes a következo búcsúparancsot adta ki: „Ofelsége legfelsobb parancsára a 20. lovasdandár parancsnokává kinevezvén kiválok az ezredbol minden tisztnek, altisztnek és a legénységnek leghálásabb köszönetemet kifejezve a lelkiismeretes kötelességteljesítésért, a szolgálatban mutatott igényességért és a huséges támogatásért, melyet az ezred minden tagja parancsnokságom ideje alatt mindenkor mutatott. A tiszt uraknak köszönöm továbbá a kiváló bajtársi szellem fenntartását és végezetül kívánok az ezred minden tagjának a legjobbakat a jövore.
Ströhr s.k.
ezredes”
Február 16-án Freiherr von Leonardi alezredes ezredparancsnok elindult Berlinbe a Felséges Ezredtulajdonosnak történo személyes bemutatkozás céljából, aki a porosz királyi Korona-Rend II. osztályát adományozta neki.
Az április 28-i személyügyi értesíto gróf Viktor Breda számára a Legfelsobb Elégedettség kifejezését hozta. Január 14-én hosszú szenvedés után elhunyt Desiderius von Gantzstuckh lovassági százados, a tartalékkeret parancsnoka. Az ezred jó bajtársat és kiváló tisztet veszített el benne, aki különösen az ezred sportéletének felélénkítésében tüntette ki magát. A tartalékkeret parancsnokságát gróf Batthyányi Gábor lovassági századosnak ítélték; szeptember 16-án von Grimmenstein fohadnagyot a IX. hadtest parancsnoka, Edlen von Klobus táborszernagy segédtisztjévé nevezték ki.
A január 21-i 2. sz. személyügyi értesítovel Johann Pacher I. osztályú fegyvermesternek az arany Érdemkeresztet ítélték oda és a Nagyváradra kivonult 1. hadosztály elott nyújtották át neki. Június 8-án került sor ugyanezen altiszt számára a 40 éves huséges szolgálatért járó emlékérem átadására az összes tiszt és altiszt jelenlétében.
Márciusban gróf Paar lovassági felügyelo ellenorizte a nagyváradi 1., 2. és 4. lovasszázadot, majd az altisztképzo-iskolát, melyet Széchenyi fohadnagy vezetett és különös elégedettségét fejezte ki.
Az ezredgyakorlatok július 4-tol 11-ig, a dandárgyakorlatok 18-ig Újaradon voltak. Augusztus 19-tol szeptember 8-ig az egész ezred részt vett a 17. gyalog-csapathadosztály gyakorlatán, méghozzá az 1. hadosztály a 34., míg a 2. a 33. gyalogdandár kötelékében. A rákövetkezo négynapos zárógyakorlat után következett az állomáshelyekre történo visszatérés.
Az ezred emléknapját (július 26, voltai csata) ünnepélyes keretek között tartották. A 2. hadosztály Seyff ornagy parancsnoksága alatt kivonult Nagyváradon az olaszliszkai plébániatemplom elé ünnepi istentiszteletre; utána vissza a laktanyába, ahol az ezredparancsnok gyújtó hatású beszédet mondott, elmagyarázva az ünnepnap lényegét a hadosztálynak. Délben a katonai és civil hatóságok részvételével ünnepi ebédet adtak a tiszti kaszinóban. Hasonló módon ünnepelték ezt a napot az ezred más alegységeinél is.
Az ezredbajnokságot augusztus 15-én Újaradon tartották, az Óaradon állomásozó csapatok és a nagyközönség különösen élénk érdeklodése mellett. A versenyen elért szép sportteljesítmények általános elismerésben részesültek.
Október 25-ével az ezredtörzset és a felderítoszakaszt Nagyváradról Debrecenbe helyezték és ezután az ezred a következoképpen helyezkedett el: az ezred és a 2. hadosztály törzse, felderítoszakasz, 4. és 6. lovasszázad valamint a kiegészíto keret Debrecenben, 1., 2. és 3. lovasszázad Nagyváradon, 5. lovasszázad Hódmezovásárhelyen.
1900. Az ezred törzstiszti karában a következo változások történtek: von Mariássy ornagy alezredessé, gróf Breda lovassági százados ornaggyá léptek elo november 1-jével; bánhorváthi von Horváth ornagy a 16. huszárezredtol beosztásra került az ezredhez, ezzel szemben a várakozási díjjal szabadságolt Kecskéssy ornagy, valamint Seyff ornagy nyugállományba léptek. Az utóbbi számára ezen alkalomból Legfelsobb Dicséretben részesült.
Seyff ornagyban az ezred legjobb és legnépszerubb tisztjei egyikét veszítette el; ezidotájt o volt a legidosebb hetes-huszár, mivel 27 év óta tartozott az ezred soraiba. Népszeruségére jellemzo 25 éves jubileumának megünneplése az ezrednél: ezen alkalomból egy díszkardot kapott a tisztikartól.
A búcsúbanketten következo szavakkal méltatta ot Karl Freiherr von Leonardi ezredes, ezredparancsnok:
„Seyff ornagy úrral a tisztikar legidosebb tagja válik ki az ezred soraiból. Ezen alkalomból nem feledkezhetünk meg arról, hogy az ornagy úrnak – aki bajtársainak és beosztottjainak mindig a bajtársiasság, kötelességtudat és valódi katonai erények fényes példáját adta, aki tudta, hogyan szerezheti meg az egész ezred figyelmét és megbecsülését – a legjobbakat kívánjuk a Vilmos-császár-huszárok nevében további életútjához és kérjük ot, tartsa meg régi ezredét és annak minden tagját baráti emlékezetében.”
Augusztusban Freiherr von Leonardi ezredes, ezredparancsnoknak a porosz királyi Vörös Sas-rend II. osztályát és gróf Viktor Breda lovassági századosnak ugyanazon rend III. osztályát ítélték oda.
Január 16-án a London melletti Melton-ban lóval történt bukás következtében elhunyt gróf Pallavicini Károly tartalékos hadnagy, egy általánosan kedvelt bajtárs, aki a legszebb reményekre jogosított.
Az ezred állomáshelyei ez évben ugyanazok voltak, mint tavaly. Június végén azonban a Hódmezovásárhelyen állomásozó 5. lovasszázadot Debrecenbe vezényelték és a vásárhelyi laktanyát megszüntették.
A német trónörökös nagykorúságának elérése alkalmából a császár parancsára az ezredbol Freiherr von Leonhardi ezredesbol, gróf Breda lovassági századosból és gróf Széchenyi fohadnagyból álló küldöttség utazott Berlinbe, hogy az ünnepségeken részt vegyen.
Az év februárjában a tisztikar úgy döntött, hogy a tiszti kaszinó számára létrehoz egy ezüst asztalteríték-készletet, oly módon, hogy az ezred minden tagjának egy étkészletet kellett beszereznie. Kilépés, áthelyezés vagy más csapattesthez kerülés esetén az étkészlet az ezred tulajdonában maradt. Minden újonnan belépo köteles volt a saját számára kiegészítést beszereztetni, mely a színén az ezred monogramját, fonákján a tulajdonos saját kezu aláírásának másolatát begravírozva viseli.
A tulajdonos az elobb említett ünnepség alkalmából tudomást szerzett errol és azonnal közölte az ezredparancsnokkal, hogy saját maga és a trónörökös számára már az ilyen étkészlet beszerzését megbízásba adta.
Május 10-ével O cs. és kir. Felségét Vilmos trónörököst, az ezred hadnagyát a Jacygi és Kumani 13. huszárezred tulajdonosává nevezték ki.
Ezen kinevezés alkalmából a trónörökös udvarmesterétol a következo levél érkezett Freiherr von Leonhardi ezredparancsnoknak:
„O császári és királyi Felsége, a Német Birodalom és Poroszország trónörököse megbízásából megtiszteltetésnek veszem, hogy Ofelsége ezredegyenruháját eljuttathatom Önnek.
O császári és királyi felsége ez alkalomból Önnek és az egész ezrednek mégegyszer a tudomására kívánja hozni, hogy örökké örömmel fog emlékezni arra, hogy egy olyan büszke ezredhez tartozhatott, mint a 7. huszárezred, továbbá kéri Önt, hogy az elobb említett egyenruhát egy fiatalabb tisztnek rendelkezésére bocsátani szíveskedjék.
von Pritzelwitz s.k.
ezredes”
Erre az ezred tisztikara úgy döntött, hogy von Pritzelwitz ezredeshez a következo köszönetet intézi:
„A tisztikar megkapta O cs. és kir. Felsége kegyes adományát.
Kérem Önt, hogy adja át Ofelségének ezért az adományért és dicséro szavaiért legalázatosabb köszönetünket és jelentse neki, hogy ezt az egyenruhát arra való maradandó emlékül, hogy Ofelségét tagjaink közé számíthattuk, egy vitrinben fogjuk a következo generációkra hagyományozni valamint kérje, hogy Ofelsége a tisztikar ezen döntését kegyesen helybenhagyja.
Ofelségének különös tiszteletem kifejezésével maradok híve
Karl Freiherr von Leonhardi
ezredes, ezredparancsnok
Július 23-ától augusztus 5-ig került megtartásra az ezredösszevonás Nagyváradon. A 6. lovasszázad kivételével, amelyik Pecze-Szöllosön volt elhelyezve, az ezred összes alegységét Nagyváradon szállásolták el.
Ezekre a napokra esett a Volta-ünnep és az ezredbajnokság. Júlis 26-án az egész ezred, a jó idotol segítve, díszmenetben vonult lóháton a gyakorlótérre, ahol tábori misét tartottak, majd a napnak az ezred számára való jelentoségérol hangzott el egy beszéd. Délben ünnepi fogadás a tiszti kaszinóban és a legénység megvendégelése.
Augusztus 6-án az ezred elvonult, hogy részt vegyen a gyalogdandár- illetve gyalogcsapatosztály-gyakorlaton, melyek szeptember 3-ig tartottak, utána zárógyakorlat volt szeptember 4 – 8-ig.
1901. Gróf Viktor Breda ornagy az év szeptember 1-jével nyugállományba lépett. A tisztikar nagy sajnálattal mondott le errol az elegáns törzstisztrol.
Az év november 1-jén az ezred tartalékállományú ezredesének, von Ruttkaynak, a szegedi újoncvizsgáló-bizottság elnökének a Vaskorona Rend III. osztályát ítélték oda.
Herceg Dom Miguel de Braganca ezredes megkapta a bajor királyi Szt. Hubertus- és a pármai hercegi Konstantini Szt. György-rendet.
Von Strada és von Döry lovassági századosoknak a lovasdandáriskolában lovaglástanárként mutatott kiváló teljesítményükért a hadtestparancsnokság dicséretében részesültek, Freiherr von Ulm lovassági százados a Katonai Érdemkeresztet kapta.
Ebben az évben csupán az ezred- és dandárszintu gyakorlatok kerültek végrehajtásra, elobbiek augusztus 3-tól 18-ig, utóbbiak augusztus 19-tol 25-ig tartottak, utána visszatértek az állomáshelyekre. Az oszi gyakorlatok alkalmával az ezredet háromszor megszemlélte von Schwitzer táborszernagy hadtestparancsnok.
1902. Gróf Zedtwitz ezredes az 5.-tol a 7. huszárezredhez került ezredparancsnoknak, miután báró Leonhardi ezredes beteget jelentett és december 27-ével nyugállományba vonult. Báró Klingspor lovassági százados megkapta a Katonai Érdemérmet.
Az ezred- és dandárösszevonás a 3. huszárezreddel együtt Újaradon volt, a hadtest zárógyakorlatára szeptemberben Temesvártól keletre került sor. Az összevonások során az ezredet kétszer megszemlélte herceg Windischgrätz Lajos lovassági tábornok, fo csapatfelügyelo.
1903. Május 1-jével von Horváth ornagy alezredessé, báró Ulm lovassági százados ornaggyá lépett elo az ezredben.
Februárban az ezredparancsnok azt a megbízást kapta, hogy utazzék Berlinbe és mutatkozzék be az ezredtulajdonosnak. Az elutazás elott és a visszatérés után kihallgatáson fogadta ot Ofelsége Ferenc József császár is. Berlinben gróf Zedtwitz ezredest mind a császár, mind a trónörökös magánkihallgatáson fogadta és mivel a fennálló udvari gyász miatt (Erzsébet trónörökösno halála) a nagy udvari bálba nem hívhatták meg, egy családi reggelin látták vendégül, melyen a császáron kívül csupán a császárné, a trónörökös és a suitek vettek részt. A potsdami testorhuszároknál tett látogatás után a következo napon gróf Zedtwitz ezredest meghívták a testorparancsnokság által rendezett ebédre, melyen a császár is részt vett. A búcsúkihallgatáson az ezredparancsnokot a királyi porosz Vörös Sas-rend II. osztályával tüntették ki. Továbbá az ezred következo tisztjeinek engedélyezték idegen országbeli kitüntetések elfogadását és viselését: Freiherr von Grimmenstein lovassági századosnak a királyi szerb Takowa-rend IV. osztályát, gróf Szapáry József lovassági századosnak a királyi bajor Katonai Érdemrend I. osztályának Lovagkeresztjét és herceg Hugo zu Windischgrätz nyugállományú lovassági századosnak a királyi orosz Stanislaus-rend I. osztályát.
Amikor Ofelsége a német császár és porosz király szeptemberben átutazott Bécsen, gróf Zedtwitz ezredest, von Chernel lovassági századost és Kovács ormestert rendelték ki kíséretükre.
Az 1878. augusztus 3-i maglaji ütközet 25 évfordulója alkalmából – ezen a napon az ezred 5. lovasszázada a lázadókkal vívott hosi harcban nagy veszteségeket szenvedett - teljesen felújították Maglajban az ezred emlékmuvét, melyet az eltelt évek megviseltek és a fakerítést vasra cserélték. A kerítést a bosznia-hercegovinai Vares vasmuvében készítették; a költségeket, kb. 1000 koronát jórészt az ezred tisztikara viselte. Adományokkal hozzájárult még herceg Dom Miguel von Braganca ezredes, gróf Sizzo Noris ornagy, herceg Hugo Windischgrätz nyugállományú lovassági százados és gróf Eszterházy Ferenc.
Ez év augusztus 3-án az ünnepség egy gyászmise bemutatásából állott, melyet egy Ferenc-József-renddel kitüntetett ferences szerzetes mutatott be és melyen Maglaj összes hivatalnoka, elokelosége és jelentos polgára, valamint az ezred küldöttsége vett részt. Utóbbi báró Ulm ornagyból, Gunka lovassági századosból és Balics ormesterbol állt.
Koszorút küldött: az ezred tisztikara, von Yull kerületi elöljáró, a többi hivatalnokok és azok feleségei. A 6. huszárezred néhány nappal korábban Maglajon átvonult 5. lovasszázada von Kirchmayr lovassági százados parancsnoksága alatt koszorút helyezett el az emlékmuvön.
Az ez évi ezredösszevonás Újaradon, a dandárgyakorlatok Vinga és Orczifalva környékén zajlottak. A VII. és XII. hadtest záró nagygyakorlatán az ezred a 3. huszár- és 3. honvédhuszárezreddel egy dandárban vett részt von Nachodsky vezérornagy parancsnoksága alatt, Vinga, Temesvár és Arad térségében.
A galíciai lovassági gyakorlatok végeztével szeptember 16-án az alábbi hadseregparancs jelent meg:
„Fontos állami ügyek kötöttek le abban az idoben, melyet olyan szívesen áldoztam volna a VII. és XII. hadtest ez évi gyakorlatára.
Miután képviseletemmel megbíztam Ferenc Ferdinánd foherceg lovassági tábornokot, aki a gyakorlatok lefolyásáról állandó tájékoztatott és megelégedettséggel nyugtázhattam, hogy a hadsereg mindkét hadteste és a gyakorlatba bevont magyar védero nagyobbik része, csak dicséretet és elismerést kapott Oméltóságától állapota és teljesítményei elismeréseképpen.
Azáltal, hogy Galíciában részt vettem a nagyobb lovassági gyakorlatokon újból meggyozodhettem annak tanulságos kitalálásáról, vezetésérol és lebonyolításáról, valamint minden részt vett csapat kituno eronlétérol és magas teljesítoképességérol. Minél megalapozottabb a véleményem egész véderom minden egységének odaadó szolgálatkészségérol, katonai értékérol és kiváló együttmuködésérol, annál inkább szükséges és áll szándékomban a fennálló és jól bevált struktúra gyakorlat fenntartása.
Különösen hadseregem legyen biztos abban, melynek a Monarchia mindkét országrésze javára nehéz feladatokat kell magára vállalnia, hogy sohasem fogok, mint Legfobb Hadúrra rám ruházott jogokkal és kötelezettségekkel visszaélni.
Közös és egységes maradjon haderom továbbra is, eros hatalom az osztrák-magyar Monarchia bármely ellenséggel szembeni megvédésére.
Esküjéhez híven fogja egész seregem folytatni a komoly kötelességteljesítés útját, áthatva az egység és harmónia azon szelleme által, mely minden nemzeti sajátságot becsül és ellentétet megold, amennyiben minden népcsoport különös erényeit a nagy egész javára használja fel.
Chlopy, 1903. szeptember 16.
Ferenc József s.k.”
1904. Von Mariássy alezredest április 16-ával várakozási díjjal szabadságolták, báró von Klingspor lovassági százados május 1-jével ornaggyá lépett elo.
Ofelsége a német császár bécsi tartózkodása alkalmából az ezredparancsnok vezetésével küldöttséget menesztettek a kísérethez. Ez évben porosz kitüntetést kaptak: gróf Zedtwitz ezredes a királyi porosz Vörös Sas-rend II. osztályát a brilliánsokkal, gróf Batthyány a királyi porosz Vörös-Sas rend III. osztályát, Clement és Freiherr von Kapri fohadnagyok ugyanezen rend IV. osztályát, Edlinger hadnagy és Nehrhaft szánvevo hadnagy a királyi porosz Korona-rend IV. osztályát. Továbbá ezévben még a következo tisztek részesültek kitüntetésben: Edler von Kirsch lovassági százados a Katonai Érdemkeresztet, gróf Starhemberg lovassági százados és gróf Szapáry lovassági százados a Katonai Érdemérmet vörös szalagon kapták.
Báró Ulm lovassági százados, aki 25 éve szolgált az ezredben megszakítás nélkül, megkapta a tisztikartól az emlékkardot.
Az ezredtulajdonos által alapított vándordíjat porosz követségi futár hozta Debrecenbe.
Az összevonás és a gyakorlatok ez évben elmaradtak az ex-lex állapot miatt.
Gróf Paar, lovassági tábornok, a lovasság felügyeloje, akit október 13-ával báró Bechtolsheim lovassági tábornok utódjává neveztek ki, kiválása alkalmából az alábbi meleg és felemelo szavakat intézte a cs. és kir. lovassághoz:
„A cs. és kir. lovassághoz!
Utoljára és nehéz szívvel intézem szavaimat a cs. és kir. lovassághoz.
Búcsút kell vennem attól a fegyvernemtol, melyhez több mint 40 éven át tartoztam szeretettel és odaadással és melynek élén fofelügyeloként csaknem kilenc éven át volt szerencsém dolgozni.
Kiválásomkor mindenekelott legteljesebb elismerésemet fejezem ki azért az áldozatos szolgálatkészségért és kiváló lovassági szellemért, melyet a fegyvernemben fofelügyeloként mindig es mindenütt tapasztaltam és hálás köszönetemet tolmácsolom utasításaim mindenfelol tanúsított bizalomteljes elfogadásáért, aminek eredményét oly sok kiváló katona kötelességtudó munkájának sikerében legnagyobb megelégedésemre láthattam.
Legszívélyesebben kívánok szerencsést és áldást csodálatos fegyvernemünk további fejlodéséhez és kívánom, hogy tartsák meg öreg fofelügyelojüket jó emlékezetükben.
Bécs, 1904. október 22.
Paar s.k.
lovassági tábornok”
Lovassági fofelügyelonek O cs. és kir. Felségét Ottó foherceg altábornagyot nevezték ki és mellérendelték lovag von Brudermann altábornagyot.
1905. Von Ruttkay ezredes, a budapesti kiegészíto parancsnokság vezetoje november 1-jével vezérornagyként nyugállományba vonult, ugyanígy gróf Spaur-Burgstall alezredes július 1-jével. Gróf Batthyány lovassági századost november 16-ával kinevezték az 1. sz. budapesti kiegészíto parancsnokság élére.
Májusban az ezredet megszemlélte a lovassági felügyelo helyettese, aki ezután így nyilatkozott: „Ez a legszebb huszárezred, melyet valaha láttam.”
Az ezredösszetartás és a dandárgyakorlatok Újaradon, a hadtest- és zárógyakorlatok Lugos – Máriaradna – Arad térségében kerültek végrehajtásra. A lovasdandár-gyakorlatokon az ezred egy-egy lovasszázadát a 33. illetve 34. gyalogosdandárhoz rendelték.
1906. Von Horváth alezredes november 1-jével ezredessé lépett elo.
Február 27-én Ofelsége az ezredtulajdonos ezüstlakodalma alkalmából gróf Zedtwitz ezredes, von Kirsch lovassági százados és Fanta fohadnagy Berlinbe mentek az ezred jókívánságait átadni. Az udvari bálon ezt a küldöttséget Ofelsége a császár különösen hosszan felemlítve tüntette ki. Az ünnepségek a szemlére, a díszvacsorára és a bálra tagolódtak. A potsdami testorhuszárezrednél a küldöttség ünnepségre volt hivatalos. A visszaúton gróf Zedtwitz ezredest fogadta Ofelsége Bécsben. A következo tiszteket tüntették ki: gróf Zedtwitz ezredes a királyi porosz Koronarend II. osztályával a csillagokkal, von Horváth alezredes a királyi porosz Koronarend II. osztályával. Von Kirsch lovassági százados ugyanezen rend III. osztályát kapta és a következo tisztek részesültek a IV. osztályban: Fanta és von Uray fohadnagyok és Stummer hadnagy. Báró Klingsporn ornagyot Legfelsobb dícséretben, gróf Batthyány lovassági századost a Katonai Érdemkeresztben részesítették.
November 1-jén hosszú szenvedés után elhunyt Ottó foherceg lovassági tábornok, a lovasság felügyeloje; utóda lovag von Brudermann altábornagy lett.
Novemberben néhány új kitüntetést vezettek be a különös ügyesség díjazására; így a lovasságnál a lovaskitüntetést, mely egy Szt. György képével díszített kokárdából és babérlevelekbol valamint tölgykoszorúból állt, azonkívül egy mesterlövész kitüntetést. Ezeket a kitüntetéseket csak legénységi állományúak kaphatták.
1907. Gróf Zedtwitz ezredes március 15-én az ezredparancsnokként tanúsított kiváló teljesítményéért a Vaskoronarend III. osztályát kapta és von Chernel lovassági századost Legfelsobb dicséretben részesítették, mint alegységparancsnokot. Von Horváth ezredes június 18-ával átvette a 11. huszárezred parancsnokságát. Báró Ulm ornagy alezredessé, az ezredbol való von Kirsch és a 15. huszárezredbol való von Schreitter-Schwarzenfeld lovassági századosok ornaggyá léptek elo. Mannock lovassági százados augusztus 10-én megkapta kinevezését az ódalmandi csikós telep parancsnokává. Gróf Starhembergnek 25 éves ezredbeli szolgálatáért átadták a díszkardot.
Az ezred- és dandárgyakorlatokat Újaradnál tartották; miközben ezek végeztével az 1., 3., 4. és 6. lovasszázadok visszatértek helyorségeikbe, a 2. lovasszázadot a 33., az 5.-et pedig a 34. gyalogsági dandárhoz osztották be, hogy ezekkel együtt vegyenek részt a 17. gyalogcsapatosztály kötelékén belül a nagyobb gyakorlatokon augusztus 29-e és szeptember 18-a között.
1908. Ebben az évben az ezred elveszítette parancsnokát, gróf Zedtwitz ezredest, akit május 28-án dandárparancsnokká és november 1-jén vezérornaggyá neveztek ki. Ot a parancsnokságban Freiherr von Schönberger ezredes követte, akit május 1-jével helyeztek át a 16. huszárezredtol. Freiherr von Klingspor ornagy alezredes lett.
Gróf Zedtwitz ezredes az ezredbol való kiválása alkalmából a következo parancsot adta ki:
„O cs. és kir. Felsége a mi legkegyesebb császárunk és királyunk által május 28-ával a 4. gyalogosdandár parancsnokává kineveztetvén a mai nappal az ezred parancsnokságát Bruno Freiherr von Schönberger ezredesnek adom át.
A mi gyönyöru ezredünk a hat év alatt, mikor abban a dicsoségben volt részem, hogy parancsnokolhattam azt, annyira a szívemhez nott, hogy csak nehezen tudok megválni tole.
Indíttatva érzem magam, hogy megragadjam az alkalmat és a tiszt és velük egyenrangúsított uraknak, valamint az altiszteknek köszönetet mondjak mindenkori igyekezetükért és szorgalmukért és ritka fejlett kötelességtudatukért, a legénységi állománynak pedig a folytonosan tanúsított jóakaratukért, valamint huséges és bátor hozzáállásukért.
Az ezred minden tagjának szívélyesen a legjobbakat kívánom a jövore nézve.
Debrecen, 1908. május 31.
Gróf Alfred Zedtwitz
Ezredes”
Ez évben az ezreden kívül került beosztásra Strada lovassági százados, akit a 7. sz. miskolci kiegészíto parancsnokság vezetojévé neveztek ki.
Kiváló teljesítményeik elismeréséül Mannock lovassági századosnak a Ferenc-József-Rend lovagkeresztjét, Freiherr von Berg és von Strada lovassági századosoknak a Katonai Érdemkeresztet ítélték oda, míg von Dory lovassági százados Legfelsobb Dícséretben részesült. Az ezred tisztikarától Freiherr von Klingspor alezredes, Freiherr von Berg és gróf Batthány Gábor lovassági századosok kapták meg a díszkardot 25 éves szolgálatuk jutalmául.
Az ezévi fegyvergyakorlatok a következo módon folytak le: július 29-tol augusztus 4-ig Debrecen – Nagyvárad – Arad – Nagykikinda térségében zajlottak az ezred felderítogyakorlatai, melyeket azután az ezred- illetve dandárkötelékben végzett gyakorlatok követtek. Ezután következett a helyorségekbe történo visszatérés, az 1. és 3. lovasszázad azonban részt vett a 33. és 34. gyalogdandár kötelékében a 17. gyalogcsapatosztály gyakorlatán. Az egész hadtest keretében végzett zárógyakorlaton ismét az egész ezred vett részt.
1908. október 5-én világtörténelmi esemény ment végbe, amikor Ofelsége a császár nyilatkozatot bocsátott ki, melyben az okkupált tartományokat, Boszniát és Hercegovinát az osztrák-magyar államterületbe betagolta. Ez a betagolás az észak-balkáni államokban rendszeresen folytatott agitációt váltott ki Ausztria-Magyarországgal szemben. Törökország is, ha más formában is, de csatlakozott az okkupáció miatti általános elégedetlenséghez. A hadsereg vezetésének számolnia kellett azzal az eshetoséggel, hogy az annexió kérdését fegyverrel kell kiharcolni és néhány héten belül 90.000 fonyire erosítette meg az okkupált területeken állomásozó csapatokat.
Egész Európán végigfutott egy mozgalom, mely a Monarchia ellenében mozgósított és csak Németországnak a háromhatalmi egyezmény megállapodásai melletti határozott kiállása után gyengült csak el ez a mozgalom viszonylag rövid ido alatt. A tartalékosokat, kik közül sokan önként vonultak be, újra elbocsáthatták és mindenkinek, aki 1908. október 5-én a XV. hadtestben aktív állományú volt, megkapta az 1909 alapított bosznia-hercegovinai Emlékérmet.
Az 1908-as év egy, az elmúlt évszázadok történelmében igen ritkán eloforduló ünnepséggel, Ofelsége a császár 60 éves uralkodói jubileumával zárult. Ofelsége kívánságának megfeleloen az ünnepi hangulat foképpen jótékony célú cselekedetekben és számtalan jubileumi alapítványban fejezodött ki. Bécsben egy ünnepi történelmi felvonulást rendeztek, mely a hadsereg fejlodését érzékeltette II. Ferdinándtól a jelen idokig és nagyszeruen sikerült. A Német Birodalom csaknem valamennyi fejedelme megjelent Ofelsége az ezredtulajdonos II. Vilmos vezetésével, hogy gratuláljon Ofelségének.
Május 30-án volt a fegyveres erok napja, mely alkalomból szinte az összes tábornok és velük egyenrangúak összegyultek a bécsi Hofburg rendezvénytermeiben.
O cs. és kir. felsége Ferenc Ferdinánd d'Este foherceg trónörökös a következo beszédet intézte a Legfobb Hadúrhoz megjelenése után:
„Izgatott szívvel közeledünk ma a trón lépcsojéhez, hogy Felséged összes fegyveres eroinek nevében a legtiszteletteljesebb alattvalói jókívánságainkat a 60 éves uralkodói jubileum alkalmából kifejezzük.
A hadsereg és a flotta büszkeséggel és határtalan csodálattal tekintenek legfobb Hadurukra, mint a leghuségesebb kötelességtudat és minden más katonai erény fényes példájára.
Szárazföldi és tengeri eroink tudatában vannak annak, mit köszönhetnek a mi fenséges Urunk atyai, sosem hibázó kegyelmének és általam helyezik Felséged lábaihoz legtiszteletteljesebb jókívánságaikat.
Hadseregünk dicsoséges hagyományainak szellemében és állandóan készen, Legfobb Hadurunk hívását örömmel követni, ezen ünnepi órában megújítjuk törhetetlen huségünk esküjét, mely minden katona szívében ezerszeres visszhangra talál.
Tiszteletteljes hálánk és szeretetünk, feltétlen huségünk és engedelmességünk mélyen átélt érzéseit a következo jókívánságban fejezzük ki: Isten tartsa meg, Isten óvja Ofelségét népeinek elonyére és egész hadereje javára!”
Ofelsége következoképpen viszonozta:
„Örömmel és büszkeséggel köszöntöm az egész fegyveres ero képviseloinek gyülekezetét az Ön vezetése alatt.
Szívemhez szólnak a valódi huségrol és teljes odaadásról tanúskodó kívánságok és fogadalmak, melyeket Ön mindannyiuk – hadsereg, flotta és mindkét nemzeti gárda - nevében 60 éves uralkodói jubileumom alkalmából olyan felemeloen fejezett ki.
Fogadja Ön és Ön által a tábornokok, admirálisok, tisztek és a legénység minden fokozata legbensobb, soha el nem múló köszönetemet, amely messze hangozzék, hogy minden harcos, aki ezen 60 év folyamán szárazon vagy vízen a hazát szolgálta, tudja, hogy ezen áldott órán rá gondolok.
Visszatekintve hat évtized változatos, néha világrengeto eseményeire látom haderomet az idok változásától és áramlataitól meg nem zavarva, soha meg nem inogva, esküjéhez híven és áldozatos kötelességteljesítésben, áthatva a legnemesebb önzetlenségtol – szikla ez, melyen trónom és népeim biztonsága nyugszik.
És legyen ez továbbra is így: a jövoben is örökké hivatásához híven tekintsen fel Legfobb Hadurára Ausztria-Magyarország hadereje.
Könyörgöm a Mindenhatóhoz, hogy békében és háborúban a haderore gazdag áldását adja a haza javára és dicsoségére.”
Ezen válasz után Ofelsége fogadást adott és nagyszámú jelenlevovel beszélgetett.
Közvetlenül ezután az ünnepi aktus után Ofelsége fogadta mindazon ezredek küldöttségeit, melyeknek tulajdonosa o volt.
Az ezrednél ezt a ritka alkalmat december 2-án ünnepi istentisztelettel köszöntötték, együtt a helyorség többi csapataival. Ezután a tisztek és a legénység kitüntetése következett a Katonai Jubileumi Kereszttel. Délben az összes tiszt ünnepi ebéden vett részt.
Az ezredtulajdonos bécsi tartózkodása alkalmából a következo kitüntetéseket ítélték oda: a királyi porosz Korona-rend II. osztálya Freiherr von Ulm alezredesnek; a királyi porosz Vörös Sas-rend III. osztálya von Schreitter ornagynak; a királyi porosz Korona-rend III. osztálya von Chernel, von Toepke, von Nedeczky lovassági századosoknak és Dr. Langfelder ezredorvosnak; a királyi porosz Vörös Sas-rend IV. osztálya Manasteriotti lovassági századosnak, báro Schell és von Paxy fohadnagyoknak valamint Hamon katonaorvosnak; a királyi porosz Korona-rend IV. osztálya báró Waldbott, Telegdy és báró Fiath fohadnagyoknak.
A legénységbol a királyi porosz Vörös Sas-éremmel tüntették ki: Urbán fofegyvermestert és Töro, Demetrovics, Hajdu és Tillinger ormestereket; a királyi porosz Korona-rend érmével Langi, Boor, Sutus ormestereket, Molnár ezredtrombitást, Oppenheimer számvivo altisztet és Bartels segédápolót. A királyi porosz Háborús Érdemérmet kapták: Nikolics, Höss és Petrecz ormesterek, Strauß, Forizs, Halmy és Mészáros kovácsmesterek és Fliszar számvivo altiszt.
1909. Ez év folyamán következo változások adódtak az ezred törzstiszti állományában: Freiherr von Ulm alezredest december 1-jével a 11. huszárezredhez helyezték, von Mariássy alezredes ezredesi jelleggel nyugállományba került és gróf Batthyány lovassági százados az 1. sz. budapesti kiegészíto parancsnokság vezetoje maradva ornaggyá lépett elo.
Freiherr von Schönberger ezredest a királyi porosz Vörös Sas-rend II. osztályával és Freiherr von Ulm alezredest kiváló szolgálata elismeréséül a Ferenc József-rend Lovagkeresztjével tüntették ki.
Worisek fohadnagyot május 1-jével fotörzstisztként a bécsi lovassági csapatosztályhoz vezényelték.
Augusztus 9-tol 28-ig Nagyvárad – Peczeszolos – Nagyüregd térségében zajlott le az ezredösszevonás. A csapatok felvonulása az 1. lovascsapatosztály murányi gyakorlatát megelozo dandárgyakorlatra a VII. hadtest parancsnokságának engedélye alapján nagyobb felderítogyakorlatként is szolgált. A gyakorlat vezénylése a temesvári lovassági csapatosztály-parancsnokság hatáskörében volt. A csaknem valamennyi ez idotájt a Sebes-Korös – Tisza – Maros térségében és a hegység peremén tartózkodó csapat valamint a királyi magyar népfelkelok bevonásával lebonyolított gyakorlaton 6 ezred, 24 lovasszázad, 3 üteg és 3 gépfegyveres alakulat vett részt.
A gyakorlat háborús körülmények közötti elvégzése augusztus 30-án és 31-én (két nap, két éjszaka) az új fegyveres gyakorlati utasítások eloírásainak vizsgálatát szolgálta és alkalmat nyújtott arra, hogy a demarkációs vonalak megszunése okozta mindennemu – taktikai és adminisztratív értelemben vett - súrlódást kiküszöböljék.
Ezek a gyakorlatok igen érdekesen alakultak és késobb megjelent személyesen báró Kirchbach vezérornagy [37], a gyakorlat vezetoje által szerkesztett írás a gyakorlat céljáról és lefolyásáról. Ebben ismételten, különösen a zárómondatokban a legelismerobb módon nyilatkozik az ezredrol, annak parancsnokáról és tisztjeirol és különösen arról a körültekintésrol, mellyel az étkeztetéssel és abrakoltatással kapcsolatos elokészületeket végezték. Az orszolgálatban különösen körültekintoen, értelmesen és energikusan végrehajtott feladataikért a hadtestparancsnokság különleges utasítására megjutalmazták:
Farkas László huszárt az 5. lovasszázadtól 4 dukáttal (négy nap alatt 392 kilométert lovagolt, ezalatt kétszer átúsztatta a Marost; lova igen jó állapotban maradt).
Fendinger György huszárt az 5. lovasszázadtól 2 dukáttal (15 óra alatt 132 kilométert lovagolt és lova igen jó állapotban maradt).
Fejes Ferdinánd huszárt az 1. lovasszázadtól 2 dukáttal (10 és fél óra alatt 98 kilométert lovagolt).
Weikert János huszárt az 5. lovasszázadtól 2 dukáttal (22 és fél óra alatt 177 kilométert lovagolt, ezalatt egyszer átúsztatta a Marost).
Behány Dávid tizedest az 1. lovasszázadtól 1 dukáttal (8 óra alatt 74 kilométert lovagolt orjáratával).
Kiss Mihály huszárt az 1. lovasszázadtól 1 dukáttal (16 óra alatt 115 kilométert lovagolt).
Kaczur Lajos huszárt az 1. lovasszázadtól 1 dukáttal (27 óra alatt 140 kilométert lovagolt).
Kocsis Lajos huszárt az 1. lovasszázadtól 1 dukáttal (27 óra alatt 136 kilométert lovagolt).
Az 5. lovasszázad parancsnoka von Chernel lovassági százados volt.
Az 1. lovasszázad parancsnoka báró Berg lovassági százados volt.
Ezen felderítogyakorlat után a 2. és 4. lovasszázad részt vett a 33. és 34. gyalogdandár gyakorlatain Vingánál. Szeptember 6-tól 13-ig tartottak a lovassági csapatosztály gyakorlatai Vinga – Murány térségében. A 2. és 4. lovasszázad a 17. gyalogsági csapatosztályhoz volt beosztva. A VII. hadtest zárógyakorlatai szeptember 14 - 15-én Lippa – Aga – Stancsófalva térségében zajlottak.
Az 1909-es esztendo további eseményeirol az alábbiakban emlékezünk meg: ez év április 18-án egy hadseregparancs a következoképpen rendelkezett:
„Azon rendezvényeknek, melyek az 1809-es fegyveres tettekre való emlékezést szolgálják, tudomásomra jutott elokészületei azt a kívánságot keltették bennem, hogy hadseregemnek az elapadhatatlan hála bizonyítékát adjam. Ezért azt kívánom, hogy mindazok, akik magukat az ellenséggel szembeni különös teljesítményükkel, avagy maradandó értéket képviselo alkotásukkal a haza javát szolgálták, haláluk után is tartós megtiszteltetésben részesüljenek és ezért e-célból földi maradványaiknak kegyeletteljes nyughelyet kívánok biztosítani. Erre kijelölöm a Heldenberg bei Wetzdorf-i birtokomat, ahol már gróf Radetzky tábornagy, Freiherr von Wimpffen táborszernagy és Freiherr von d'Aspre el vannak temetve. Ezennel átadom a Heldenberget ajándékul szeretett haderomnek és egyben a fenntartásához szükséges tokét a saját vagyonomból átutalom. A Heldenbergen eltemetendok kiválasztását célzó beadványok esetenként hozzám terjesztendok be.
Ferenc József s.k.”
1909. május 21-22-én volt az asperni csata 100 évfordulója.
A hadsereg parancsnokság és Bécs városa elhatározták, hogy együtt rendezik meg a jubileumi ünnepségeket, melyek május 21-22-én méltóan és felemeloen zajlottak le.
Május 21-én valamennyi résztvevo Aspernban gyülekezett. Ofelsége a császár is megjelent; a helységben istentiszteletet celebráltak és a Legfobb Hadúr nagy babérkoszorút helyezett a már évek óta álló emlékmu emelvényére.
Ezután ofelsége az ünnepségek színhelyére utazott, ahol az új emlékmu, egy 35 m magas gyozelmi oszlop alapkövét kellett letenni. Ennek az ünnepségnek tisztán katonai jellege volt. Számos tábornokon kívül 48 küldöttség érkezett a különbözo gyalogezredektol zászlókkal, 4 a vadászezredektol, 19 lovassági ezredektol, 9 pedig tüzérezredektol, mind olyan csapatoktól, melyek 1809-ben harcoltak Aspernnél.
Az alapko megáldása után, melyet Dr. Belopotoczky apostoli tábori érsek végzett el, Ferenc Ferdinánd d'Este foherceg a következo beszédet intézte Ofelségéhez:
„Felség!
A történelmi hely, ahol ma összegyultünk, dicsoséges fegyveres cselekedet tanúja volt, mely, mint aligha bármely másik, a Monarchia minden polgárának hazaszeretete számára különösen értékes. Itt történt, ahol száz évvel ezelott a haza legsúlyosabb helyzete idején az osztrák sereg zseniális vezére, Károly foherceg vezetése alatt véres babérokat harcolt ki és példa nélküli hosiességgel a szörnyu ellenség rettenetes igája alatt nyögo Európa számára új reményeket keltett, melyek nemsokára be is teljesedtek.
Aspern dicso napjai, melyek egy új korszak hajnalát jelentették, nem múltak el az utókor hálás emlékezetébol és hogy biztosítsuk emlékezetét a jövendo generációk számára is, ezen a helyen az általános áldozatkészségnek hála, messzirol látható jel emelkedjék, a trón és a haza védelmében halálig huségesen kitartó bátor katonák kegyeletének emlékmuve.
Példájuk O felséged hadseregének egyik legszebb legendája és bizakodással mondhatom, hogy az a szellem, mely ama hosöket átitatta, ma is él a hadseregben és hogy ez ugyanazzal a rendíthetetlen huséggel ragaszkodik Legfobb Hadurához és követi az O parancsait, mint egykor elodei az asperni csatamezon.
És most engedtessék meg nekem, hogy legalázatosabban felkérjem Felségedet, tegye meg az elso kalapácsütéseket az emlékmu ezen megszentelt helyen letett alapkövén.”
A császár így viszonozta:
„Egy világtörténelmi eseményekben igen gazdag évszázad múlt el a mai napig, mikor minden idok egyik legelgondolkodtatóbb csatamezoi talaján állva csodáló pillantásunkat oseink dicso tetteire vetjük. Hogy mit jelent a név „Aspern” véderonk és a haza számára, az nem igényel magyarázatot; hiszen úgy fénylik ez a név, mint egy csillag az ég kárpitján. Kegyeletteljesen emlékezzünk 1809 azon hoseire, akik bátor küzdelemben életüket adták Aspern mezején.
A gyászoló oroszlán áll itt díszorséget. Ma azonban, 100 év után, hálásan és emelt hangulatban kezdünk egy emlékmu létesítéséhez, mely a legtávolabbi utókornak is hirdeti majd, miként talált a haza szorongatott szükségében az uralkodó hívása a hadsereg és a nép lelkesedésében olyan visszhangra, mely Károly foherceg vezetése alatt az áldozatkészségben és a halált megveto bátorságban olyan fényesen megnyilatkozott.
Az 1809-es évi történelmünk egy dicsoségkönyv; tartalmát az az emlékmu fogja a jövoben érzékeltetni, melynek alapköve éppen megkapta az egyházi áldást; és miként gondolataim a dicso múltba irányulnak, azonképpen szállnak kívánságaim az égbe, hogy áldás szálljék a megkezdett munkára és minden fáradozásra, mely éppúgy a haza javát szolgálja, mint azok a sorsdönto napok 1809-ben.”
Ezután Ofelsége elvégezte a szokásos három kalapácsütést az alapkövön és utána fogadta a nagy emlékmu-bizottság minden tagja bemutatkozását, mielott a kivonult csapatok díszmenetével az ünnepség lezárult.
Május 22-én 9 órakor a Votivkirchében istentiszteletet tartottak, melyre az egész bécsi helyorség kivonult.
Miközben a katonai elöljárók és a megjelent küldöttségek a Hofburg elotti téren álló Károly foherceg emlékmuhöz vonultak, a csapatok a közeli utcákban és tereken gyülekeztek, majd díszmenetben vonultak el a külso Burgtornál Ofelsége elott, amivel a hivatalos ünnepségek befejezodtek.
Az ezred részérol ezen az ünnepségen részt vettek: Freiherr von Schönberger ezredes, von Nedeczky lovassági százados, Freiherr von Schwaben-Durneiss fohadnagy, Urbán ormester, Gál tizedes és Kiss huszár.
1910. Ez az év Ofelsége a német császár és porosz király 25 éves ezredtulajdonosi jubileuma jegyében áll, mert 1885. szeptember 24-én nevezték ki az akkori Vilmos porosz herceget, a 34. gyalogezred ornagyát a 7. huszárezred tulajdonosává.
A tisztikar úgy határozott, hogy ezt a napot fényes ünnepségek sorával ünneplik, melyek tetopontjaként a tiszti küldöttség által kísért ezredparancsnok egy díszkardot kívánt átnyújtani Vilmos császárnak. Eredetileg ezt a kardot már augusztusban a wilhelmshöhe-i kastélyban át kellett volna adni. Késobb azonban, mikor Ofelsége elhatározta, hogy osszel Bécsbe látogat, ezért úgy döntöttek, hogy szeptember 20-án vagy 21-én Schönbrunnban fogadja a küldöttséget.
A kard, melyet Stanislaus Striberny udvari szállító tervei alapján, annak vállalata készített el, formájában az osztrák lovasság tiszti kardjára hasonlított és, mivel a császár szívesen viselt nehéz kardokat, eloírásszeruen széles volt. A penge a legfinomabb török damaszkból készült és a homorúra köszörült oldalán az 1885 – 1910 évszámokat, valamint az ezred monogramját viselte. Mind az évszámok, mind a monogram tömör aranyból volt kiverve és dombormuként a pengére felvíve.
A kard kosara acélból volt kovácsolva, nagyon finoman áttört és a közepén az osztrák birodalmi sast ábrázolta. A különbözo magasságú dombormuvek a munkát különösen figyelemreméltóvá tették. A markolat Szt. György lovagot ábrázolta, lábánál a legyozött sárkánnyal, két XV. századbeli lovagot teljes felszerelésben és egy oroszlánfejet. A többi rész megfeleloen ki volt töltve gótikus mintákkal. A markolatgombot a német császár házi címere díszítette, melyet arany babérágak vettek körül. A kardot a legfinomabb világosbarna sertésborrel bevont kazettában nyújtották át, melyet kék bársonnyal béleltek ki. A teto belso felét ezüstbrokáttal húzták be, melyen aranyszínu muhímzéssel az ezred monogramját tüntették fel.
Báró Schönberger ezredes legmagasabb helyrol a következo utasításokat kapta:
„O cs. és kir. apostoli Felsége úgy rendelkezik, hogy Ofelsége II. Vilmos német császár és porosz király mellé, aki folyó hó 20-án kétnapos látogatásra érkezik Schönbrunnba, gróf Alexander Üxküll-Gyllenband lovassági tábornokot, a cs. és kir. testor-lovasszázad gárdakapitányát, Leopold Schleyer vezérornagyot, a közlekedési csapatdandár parancsnokát, Georg Mladenovic ezredest, a 34. gyalogezred parancsnokát, Önt valamint gróf Artur von Manzano ornagyot, Ofelsége szárnysegédjét jelöli ki személyi kíséretre.
Az ezen vezénylés okán Ön számára adódó kiadásokat és különös díjakat az Udvar fedezi.
Amennyiben ma ismert, Ofelsége a német császár érkezése kedden, folyó hó 20-án 9 óra 30 perckor történik a hetzendorfi vasútállomásra, ahol a fogadás O cs. és kir. apostoli Felsége és a Foherceg urak által történik; a pályaudvarról Ofelségéék kocsival utaznak a schönbrunni kastélyparkon át a kastélyba.
A személyi kíséretnek Baden bei Wien-ben kell majd jelentkeznie Ofelségénél, a német császárnál és vele Hetzendorfba utaznia; a kíséroszolgálat Badenbe történo eljutásának pontos körülményeit idoben tudatni fogom Önnel.
Ofelsége a német császár schönbrunni tartózkodásának részletes programját, az erre vonatkozó lakóhelylistákat és kocsibeosztásokat folyó hó 19-én, hétfon a foudvarmesteri hivatal fogja átadni Önnek, mely napon Ezredes Úr délelott 10 órakor Hofburg-i irodámban esetleges további utasítások átvétele céljából megjelenni tartozik.
Ofelsége a német császár az O nevét viselo 7. huszárezred küldöttségét folyó hó 20-án, kedden 11 órakor a schönbrunn-i kastélyban méltóztatik fogadni; ezen küldöttség tagjainak nevét kérem haladéktalanul velem közölni.
Paar”
A díszkard átadása szeptember 20-án 11 órakor Schönbrunnban történt. A küldöttség a következokbol állt: báró Bruno von Schönberger ezredes, jobbaházi Dory László lovassági százados és Gustav Kunze fohadnagy.
Az ezredparancsnok beszéde a Legfobb Ezredtulajdonoshoz így szólt:
„Felség, Legkegyelmesebb Uram!
Szokás az ezredben, hogy minden tisztnek, aki 25 éven át az ezredhez tartozott, díszkardot ajándékozunk, nem csupán emlékül a hosszú, elmúlt idokre, hanem köszönetül és elismerésül azért, hogy az ezredhez minden körülmények között huséges maradt.
Felséged kegyesen engedélyezte, hogy ezen szokástól Felségeddel kapcsolatban se tekintsünk el és így ma megjelentünk az ezred képviseletében, hogy a díszkardot Felségednek a legalázatosabban átnyújtsuk.
Ezen ünnepi alkalomból engedtessék meg nekünk, hogy kifejezzük kívánságunkat és reménységünket, hogy a Gondviselés Felségedet még évtizedeken át az ezred élén állni engedi és kinyilvánítsuk készségünket, hogy az ezred minden tagja azon fog munkálkodni, hogy a fényes névhez, melyet megtiszteltetésünkül adatott viselni, minden körülmények között, békében és háborúban méltónak bizonyuljunk.”
Ez a katonásan rövid és mégis tartalmilag gazdag beszéd mély hatást tett Vilmos császárra. Átvette a díszkardot és a következoképpen viszonozta:
„Köszönöm a díszkardot, melyet az ezred ajándékozott nekem; a megtiszteltetés nemcsak, mint ezredtulajdonosnak, de mint parancsnoknak - aminek magamat tartom - is örömet szerez. Hálás vagyok Ausztria császárának és Magyarország királyának, a Legfobb Hadúrnak azért, hogy éppen ezt az ezredet adta kölcsön nekem. Ma is alkalmam nyílott Ferenc József császártól az ezreddel való elégedettségének kifejezését hallani. Meg vagyok gyozodve róla, hogy az ezred minden körülmények között teljesítené kötelességét. Megkérem a tiszteket, legyenek hálás köszönetem tolmácsolói az ezrednél. Különös örömömre szolgál a szerencse, hogy éppen abban az évben, mikor Ofelsége Ferenc József császár a 80. születésnapját ünnepli és személyesen gratulálhattam Neki ehhez, töltöm be ezredtulajdonosságom 25. esztendejét.”
Vilmos császár azután pontosabban szemügyre vette a díszkardot és nagyon örült az ajándéknak. Megszemlélte a kivitelezés összes részletét, Freiherr Schönberger ezredessel elmagyaráztatta magának a díszítéseket és érdeklodött a kard készítoje felol, akinek muvészi munkáját többször is dicséroen kiemelte.
Végül Vilmos császár az ezrednek szóló ajándék gyanánt dicséro szavak közepette egy pompás, arannyal futtatott díszserleget adott át az ezredesnek. Egyik oldalán „Vilmos császár” véset állt, a másikon „Az O császári és királyi osztrák-magyar huszárezredének az 1910. évben” Az ezredes megköszönte a saját és az ezred nevében az ajándékot. Baráti szavakkal búcsúzott el Ofelsége a küldöttségtol.
A tulajdonosi jubileum alkalmából rendezett ünnepségeket Debrecenben tartották október utolsó hetében és idorendi sorrendben a következok történtek:
1910. október 27. A vendégek fogadása. Közös vacsora a Hotel Bikában.
1910. október 28. Ofelségének az ezredtulajdonosnak a következo táviratot továbbították:
„Ofelsége II. Vilmos német császár és porosz királynak, Berlin
Az ezred ma Felséged tulajdonosságának 25. évfordulóját ünnepli. Engedje meg Felséged, hogy ezen alkalomból közvetítsem a tisztikar és az egész állomány üdvözletét és kifejezzem köszönetünket.
Bruno Freiherr von Schönberger
Ezredes, ezredparancsnok”
Ugyanezen a napon érkezett meg gróf Karl Kageneck ornagy szárnysegéd, katonai attasé.
Az ünnepségek délután 1 órakor kezdodtek meg a jubileumi versennyel. [38]
Este – a verseny után – ünnepi vacsora [39] volt, melyen báró von Schönberger ezredes a következo pohárköszöntot mondta:
„Ofelsége, ezredtulajdonosunk a mai nap alkalmából a következo táviratot intézte az ezredhez:
A Poroszország-királya-huszároknak, Debrecen
Szívélyes köszönetem az ezrednek a 25. tulajdonosi évforduló alkalmából küldött jókívánságokért. Büszke vagyok rá, hogy már ilyen régóta állhatok ennek az ezrednek az élén, melynek egész szívembol kívánom, hogy a jövoben is az osztrák-magyar lovasság dísze és Legfobb Hadura öröme maradjon.
Vilmos k.
Ezek a kegyes szavak, melyeket sosem fogunk feledni, azon oszinte érdeklodés bizonyítékai, mellyel Ofelsége ezrede iránt viseltetik. Annál is kedvesebbek számunkra, mert egy olyan uralkodótól valók, akire az egész világ nagy tisztelettel tekint fel, aki azonban számunkra, Ausztria-Magyarország számára még ennél is több: szeretett császárunk és királyunk valamint az O népeinek szövetségese és hu barátja.
Amikor egy hónappal ezelott abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Ofelsége az ezred küldöttségével fogadott minket, oly kegyes volt, hogy saját kezuleg nyújtotta át ezt a serleget, melybol most poharainkat megtöltöttük.
Nem hiszem, hogy találhatnánk illobb alkalmat ezen serleg felszentelésére, mint a mai napot és illobb módot, minthogy az elso belole megtöltött poharat Legkegyesebb Tulajdonosunkra ürítjük.
Isten tartsa meg Ofelségét még sok évig eroben és egészségben Németország javára, boldogulására és dicsoségére, szövetségesei örömére és elégtételére.
Sokáig éljen Ofelsége II. Vilmos, a német császár és porosz király!”
A vacsora után bál következett – melyet a tisztikar adott Schönberger báróné, az ezredparancsnok elnöklete alatt, aki fáradhatatlan szeretetreméltósággal töltötte be szerepét – pedig a bál, melyen a megye és a város társasági elitje is részt vett, csak a kora reggeli órákban ért véget.
Az ünnepi vacsora alatt számos távirati jókívánság érkezett éspedig a következoktol:
Báró Schönaich gyalogsági tábornok, birodalmi hadügyminiszter; 16. porosz huszárezred; a német császár katonai kabinettje; Franz Salvator foherceg; gróf Oswald Wolkenstein, Bodrogkeresztúr; von Tschirschky német követ Bécsben; gróf Paar lovassági tábornok Bécsben; von Bolfras gyalogsági tábornok Bécsben; von Pokorny lovassági tábornok Bécsben; von Benkeö lovassági tábornok Bécsben; gróf Esterházy Miklós Pottendorfban; gróf Stockau Bécsben; Rieger altábornagy Brünnben; gróf Brockendorff-Rantzau császári német fokonzul Budapesten; Kaffka altábornagy Bécsben; gróf Zedtwitz vezérornagy Jaroslauban; Bissingen ezredes Adony-Pusztaszabolcson; von Klingspor alezredes Bécsben; Freiherr von Berg ornagy, a hadügyminiszter szárnysegéde Bécsben; Seiff ornagy Badenben; von Brudermann lovassági tábornok Bécsben; von Lónyay altábornagy Bécsben; Schreiber táborszernagy Budapesten; Seefranz altábornagy Temesváron; Littke Ágost altábornagy Budapesten; Adolf Ströhr altábornagy Münchenben; Karl Freiherr von Kirchbach auf Lauterbach altábornagy Temesváron; Johann Hrabar altábornagy Temesváron; Leopold Freiherr von Hauer vezérornagy Budapesten; magyarpécskai Lázár Frigyes vezérornagy Budapesten; Albert Dietrich vezérornagy Nagyváradon; Franz Freiherr Bessenyey de Galántha vezérornagy Tápióbicskén; Viktor Mayr vezérornagy Miskolcon; Ritter von Worafka ezredes Aradon; Smutny ezredes, HÜM 3/R oszt. Bécsben; báró Ulm ezredes Szombathelyen; Goiginger ezredes Temesváron; Matskási alezredes Nyíregyházán; Klepsch-Kloth alezredes Budapesten; Kriszt alezredes Cegléden; gróf Széchényi Viktor ezredes Székesfehérváron; von Horthy alezredes Kecskeméten; gróf Batthányi Gábor ornagy Budapesten; Freiherr Ambrus ornagy Kecskeméten; von Irsay fohadnagy Albertirsán; Worisek fohadnagy Bécsben; gróf Teleki hadnagy Bécsben és von Quolfinger nyugalmazott ormester, aki 46 éven át szolgált az ezredben.
1910. október 29. Ebéd a tiszti kaszinóban az öreg „Hetes-huszárok” tiszteletére.
Díszkard átadása az ezredben letöltött 25 év szolgálatért Franz Nedetzky von Nedecz lovassági századosnak, amivel az ünnepségek be is fejezodtek.
Von Kirsch ornagy november 1-jével alezredessé lépett elo, Freiherr von Berg lovassági százados ornagy lett, egyidejuleg a birodalmi hadügyminiszter szárnysegédévé nevezték ki. Von Jankovich a 8. huszárezred lovassági századosa május 1-jével ornagyként került beosztásra. Freiherr von Klingspor alezredes folyó év augusztus 18-ával a bécsi katonai lovasedzo intézet parancsnoka lett. Freiherr von Schell lovassági százados az ezredbe való besorolása mellett a válaszút-bonchidai méneshez került és von Detrich hadnagyot a VII. hadtest parancsnokának segédtisztjévé nevezték ki.
Báró Klingspor alezredest a Vaskorona Rend III. osztályával tüntették ki. Von Toepke lovassági százados, von Kunze fohadnagy és Dr. Langfelder ezredorvos a Legfelsobb Elismerésben részesült.
Ofelsége a német császár ezredtulajdonosi jubileuma alkalmából a következo kitüntetéseket ítélte oda az ezred tagjainak:
Korona-rend II. osztályát a csillagokkal: Bruno Freiherr von Schönberger ezredesnek; Vörös Sas-rend III. osztályát: Karl de Jankovich ornagynak; Korona-rend III. osztályát: Ladislaus von Döry, Heinrich de Prihradny és Ludwig Orkonyi lovassági századosoknak; Vörös Sas-rend IV. osztályát: Gustav Kunze, Paul von Lichtenstein, Franz von Ruttkay-Nedeczky és Leo von Nagy fohadnagyoknak; Korona-rend IV. osztályát: Gabriel von Péchy, Tiburtius Sárdy, Peter Freiherr von Baich és gróf Alexander Teleki hadnagyoknak; Vörös Sas-rend IV. osztályát: Christof Nerhaft számvevo fohadnagynak; Korona-rend IV. osztályát: Josef Janich ellátó hadnagynak.
A legénységi állományból: Vörös Sas-rend érem: Karl Strauß 2. osztályú fopatkolókovács, Bernhard Wininger, Josef Porkolab, Emerich Városi és Josef Neuberger ormesterek, Karl garaguly címzetes 1. osztályú patkolókovács, Franz Katzlinger és Konrad Fogt szakaszvezetok; Korona-rend érem: Josef Kerezsi törzsormester, Rokus Gut és Alexius Pénzes szakaszvezetok, Josef Vincze hadosztálytrombitás, Stefan Keresztes, Franz Tóth II., Stefan Pusztai szakaszvezetok és Andreas Madzag hadosztálytrombitás; Háborús emlékérem: báró Emerich Trauttenberg, Nikolaus Varga, Josef Varga, Andreas Kozma, Stefan Szekeres, Adalbert Elek, Stefan Bagi, Emerich Vakulya, Michael Sáfrány, Peter Markella, Michael Gatyan és Paul Bakro tizedesek.
Az ez évi fegyveres gyakorlatok a következoképpen bonyolódtak le: augusztus 18-tól 26-ig tartott az ezredösszevonás Debrecen-Sámsonnál, ezután önkéntes gyakorlatozás augusztus 27-tol 29-ig Püspökladánynál, azután a lovasdandár keretében gyakorlatok augusztus 30-tól szeptember 3-ig Püspökladány – Karcag – Szolnok – Tápiószentmárton térségében és végül a lovassági csapatdandár gyakorlatai szeptember 4-tol 7-ig Albertirsánál.
1911. November 1-jével von Berzeviczy törzskari alezredest az ezredhez osztották be, Freiherr von Klingspor alezredest a bécsi katonai lovasedzo intézet parancsnoki beosztásában meghagyva ezredessé léptették elo. Von Toepke lovassági százados május 1-jével ornagy lett és átvette a kiegészíto keret parancsnokságát. Von Strada lovassági százados a 7. sz. kiegészíto parancsnokság vezetoje november 1-jével ornaggyá lépett elo.
Az ezredhez tartozásuk 25. évfordulója alkalmából O királyi felsége Dom Miguel von Braganca herceg és Ladislaus von Döry lovassági százados megkapta a tisztikartól a díszkardot. Von Döry lovassági századost október 21-ével a hadügyminiszter szárnysegédévé nevezték ki. Freiherr von Berg ornagy errol a posztról visszatért az ezredhez és átvette a 2. hadosztály parancsnokságát.
Több egykori ezredtag kezdeményezésére, akik gyakran kifejezték az ezredhez való tartozásukat, az a megállapodás született, hogy minden hónap második szombatján az éppen Bécsben tartózkodó ezredtagok számára találkozót tartanak és 1911. január 14-e lett az elso ilyen nap, melyen este 8 órakor a Grand Hotelban ültek össze vacsorára.
Az ez évi fegyveres gyakorlatok a következoképpen zajlottak: ezredgyakorlat augusztus 6-tól 16 ig Debrecen – Hajdúsámson térségében. Az augusztus 17-tol 29-ig tartó gyalogdandár gyakorlatra a lovasszázadok a következok szerint kerültek beosztásra:
1. lovasszázad a 33. gyalogdandárhoz
2. lovasszázad a 34. gyalogdandárhoz
3. lovasszázad a 67. gyalogdandárhoz
4. lovasszázad a 68. gyalogdandárhoz
5. lovasszázad a 45. népfölkelo-gyalogdandárhoz
6. lovasszázad a 45. népfölkelo-gyalogdandárhoz
Augusztus 30-tól szeptember 2-ig az 1. és 2. lovasszázad a 17., a 3. és 4. lovasszázad a 34. gyalogos csapatosztály, az 5. és 6. lovasszázad pedig a 23. népfölkelo gyalogos csapatosztály gyakorlatain vettek részt. A zárómanovert a VII. hadtest kötelékében szeptember 3-tól 5-ig Lugos – Bálincz – Nagytoplovecz térségében tartották.
Ebben az évben alapították az ezüst katonai érdemérmet, melyet ismételten elnyert Legfelsobb Elismerés esetén az érem leadása után adományoztak ágyúfémbol.
1912. Freiherr von Schönberger ezredes március 18-ával a 16. lovasdandár parancsnoka lett és von Berzeviczy alezredes vette át az ezred parancsnokságát. Von Schreitter ornagy nyugállományba vonult, Mannock ornagy alezredessé, von Dory lovassági százados ornaggyá lépett elo.
Báró Schönberger ezredes kiválása alkalmából a következo ezredparancsot adta ki:
„A mai nappal az ezred parancsnokságát Ofelsége által kinevezett utódomnak, berzeviczei és kakaslomnici Berzeviczy Béla alezredes úrnak adtam át.
Ez alkalomból indíttatva érzem magamat, hogy a tisztikarnak és az ezred minden egyes tagjának a váratlanul rövid parancsnokságom idején mindenkor és minden értelemben tanúsított támogatásáért legmelegebben köszönetet mondjak.
Teljes szívembol kívánok ezredünknek minden jövendobeli útján szerencsét abban a legbelsobb meggyozodésben, hogy Legfobb Hadurunk szolgálatára és saját dicsoségére mindenütt és mindenkor helyt fog állni.
Debrecen, 1912. március 23.
Schönberger s.k.
ezredes”
Lovag von Brudermann lovassági tábornokot, lovassági felügyelot hadsereg-felügyelové nevezték ki; ot lovassági felügyeloként gróf Huyn altábornagy követte.
Október 7-én elhunyt Nehrhaft számvevo százados, a kiváló szakemberrol az ezredparancsban a megható elismeréssel emlékeztek meg.
Ez évben a következo tiszteket tüntették ki: báró Schönberger ezredest a Vaskorona-rend III. osztályával; von Berzeviczy alezredest a porosz Korona-rend II. osztályával; von Dory lovassági századost a katonai érdemkereszttel; von Lichtenstein és Nagy von Lazari fohadnagyokat a katonai érdeméremmel.
Az ezredgyakorlatok augusztus 9-tol 27-ig Kaba – Karcag – Túrkeve – Szarvas térségében zajlottak le, ezt az augusztus 28 -29-én a lovasdandár Tótkomlós és Sámson közötti gyakorlatai követték. Ehhez csatlakoztak a lovas csapatdandár gyakorlatok augusztus 30-tól szeptember 3-ig Szeghalom – Arad térségében. Szeptember 4-tol 9-ig a VII. hadtest kötelékében nagyobb gyakorlatok, majd a zárómanover következtek, szeptember 9-tol 12-ig Apácza – Tótkomlós – Sámson környékén.
1912 oszének politikai eseményei megkövetelték nagyobb számú csapategység magasabb készültségbe helyezését. E célból a már szabadságolt 1909-es sorozottak, továbbá az 1908-as tartalékévfolyam is azonnali behívóparancsot kapott 1912. november 25-én. December 5-ig minden behívott (3 tiszt, 1 foorvos, 1 tartalékos kadét valamint 537 fo legénység) a legnagyobb pontossággal és rendben megjelent.
1913. Május 1-jével von Berzeviczy alezredes ezredessé lépett elo és von Uray lovassági százados csapatszolgálatban tanúsított kiváló teljesítményeiért a Legfobb Elismerésben részesült.
Május 21-én ünnepélyes keretek között elbúcsúztatták azt a tartalékos állományt, akik 1912. decemberében kerültek behívásra. A hadosztályparancsnokoknak ezáltal alkalmuk nyílott az ezredparancsnokság legteljesebb megelégedettségét tolmácsolni; egyidejuleg a hadtestparancsnokság dicséretében részesültek a pontos bevonulás és az aktív szolgálat alatti fegyelmezett viselkedésük elismeréseképpen.
Az ezredtulajdonos uralkodásának 25. évfordulója alkalmából az ezredparancsnok június 14-én az alábbi távirattal gratulált:
„Méltóztassék fogadni Felséged dicsoséges trónra lépése 25. évfordulója alkalmából a Felséged nevét viselo 7. cs. és kir. huszárezred legalázatosabb jókívánságait.
von Berzeviczy
ezredes, ezredparancsnok”
A június 21-én érkezett választávirat eképpen hangzott:
„Ofelsége igen örült az ezred jókívánságainak és köszönetét küldi.
Freiherr von Lyncker
fohadsegéd”
1913. június 13-i döntésével Ofelsége, a Legfobb Hadúr, egy emlékkeresztet alapított, mellyel minden olyan személyt kitüntettek, akik az elrendelt magasabb készültség idején legalább négy hét aktív szolgálatot teljesítettek.
Az ezrednél ezen kitüntetések átadása július 26-án – az emléknapon – történt és 49 tiszt valamint 1073 legénységi állományú vehette át azt, míg a tartalékos tisztek (kadétok) és további 537 ember számára az emlékkeresztet a lakóhely szerint illetékes hatóságokhoz továbbították a jogosultaknak történo kiosztás céljából.
Az 1878. augusztus 3-i maglaj-i ütközetre való kegyeletes emlékezésül ott egy bizottság alakult, melynek elnöke báró Kettenburg körzeti elöljáró volt. Más hivatalnokok és a környék nagybirtokosai (túlnyomórészt mohamedánok) is a bizottsághoz tartoztak.
Az ünnepség báró Kettenburg hittéríto által a megkoszorúzott emlékmu elott celebrált tábori misével kezdodött, melynek során a kivonult veteránok leadták a szokásos díszlövéseket. Az istentisztelet után báró Kettenburg tisztelendo úr az ünnephez méltó beszédet intézett a vendégekhez, mely Ofelsége a császár, lelkes éljenzésébe torkollott. Az ünnepség alkalmából köszönto táviratokat küldtek Ofelségének a császárnak és Ferenc Ferdinánd fohercegnek; az ezred is kapott távirati köszöntéseket. Az ezredparancsnokság meleg hangú üzenetben köszönte meg a bizottság muködését.
[28] A lovasszázad parancsnoka, von Schmitzhausen fohadnagy a 6. dragonyosezredtol, az ofelsége által történt szemle után soronkívül lovassági századossá lépett elo.
[29] Eddig ennek terheit az ellátmányi megtakarításokból fedezték.
[30] 1869 óta a 6. lovasszázad 4. szakasza volt az utásszakasz és ennek megfeleloen volt felszerelve.
[31] Egy ezred- és két hadosztálytörzs, egy utásszakasz, hat tábori- és és egy-egy tartalék- illetve kiegészíto lovasszázad, két szakasz törzslovasság.
[32] A parancsortiszti szolgálatra behívott herceg Hugo Windischgrätz tart. fohadnagy (most tartalékos lovassági százados) naplójából:
„A Dél-Dalmáciában és Hercegovinában 1881 decemberében kitört felkelés a hadsereg vezetését két gyalogos csapatosztály felállítására kényszerítette, mégpedig a 47. Castelnuovóban és a 44. Trebinjében, azzal a szándékkal, hogy Castelnuovóból, Cattaróból, Risanóból és Trebinjebol a Krivosciébe elorenyomulni és ezt a fennsíkot a lázadóktól, akik újra és újra Montenegróból lépték át a határt, megtisztítani és huzamosan megtartani.
A 44. hadosztályhoz hívtak be parancsortisztként és február 4-én vonultam be Trebinjébe. A hadosztályt Kober vezérornagy parancsnokolta. Törzsfonök von Forstner ornagy, hadosztályfoorvos Dr. Tonner, katonai felügyelo Nawratil fofelügyelo voltak. A csapatok a 16. és 22. gyalogezred 5 zászlóaljából, 1 hegyi ütegbol és 1 muszaki századból álltak.
Mikor a hadosztálytörzshöz érkeztem Trebinjébe, az összes csapatok az út- és szállásépítéssel, a tábori posta, loszeres- és ellátóoszlopok, tábori pékségek és tábori kórházak, melyeket málhás állatok százai szállítottak, kísérésével voltak elfoglalva. A széleken álló csapatok szüntelenül pásztázták a határt; ezekhez a kisebb-nagyobb expedíciókhoz én is többször csatlakoztam, de néhány jelentéktelen összetuzésen kívül semmi különös nem történt. Mégis folyton résen kellett lenni, mert a lázadók eloszeretettel állítottak kelepcéket vagy támadtak az oszlopokra váratlanul. Ezen pásztázások során meglehetos terepismeretre tettem szert. A terep, melyen az expedíciók zajlottak, a a leheto legjárhatatlanabb volt; hatalmas hegyhátak 2000 m-es magasságig, sziklafalak, oserdok, melyeket jég és 2 m magas hó borított.
A bevezetoben említett hadmozdulatok a Krivoscie ellen március 7-én és 8-án kezdodtek és én a hadosztálytörzzsel az oszlop közepén voltam, melynek a legnehezebb utat kellett megtennie egy ledolt oserdon keresztül. Az összes lovat és a hátizsákokat visszahagytuk és helybéliekbol szállítóoszlopot képeztünk, mely néhány ezer adag kenyér mellett még tuzifát és kellett, hogy szállítson, kétnapi ellátmány megfozéséhez. Minden katonának 4 adag konzervje, 4 adag teája rummal és 2 adag kenyere volt.
Reggel 6-kor hatórás felmenet után elértük az Orien hágót és bepillantást nyertünk a Krivosciébe. A hósáncok elkészítése idejére lepihentünk. Rövid ido múlva azonban felhangzott a 47. hadosztály ágyútüze és a balszárnynak és az oszlop közepének azonnal tovább kellett haladnia, utóbbinak két részre osztva.
Mivel a balszárny röviddel ezután tuz alá került, a hadosztályparancsnok a zömtol balra a balszárnnyal összeköttetést tartó századhoz küldött egyedül, azzal a paranccsal, hogy az a balszárnyhoz csatlakozzék és menjen át támadásba.
Egyórás mászás, csúszás, ugrás és esés után elértem a századhoz, átadtam a parancsot és visszaindultam. Egy szuk szakadék betorkollásához érve, mely mellett el kellett haladnom, egy szikla fedezékébol három lázadót láttam lopakodni, melyek kétségkívül a zömre vártak, hogy lelojék a parancsnokot, amint az a balszárnyon sajnos sikerült is, mert báró Rukovina ornagyot lelotték.
Csupán egy revolverrel felfegyverezve óvatosan kikerültem ezeket a kellemetlen alakokat és siettem, hogy a zömhöz érjek, mielott ez túl közel kerülne. Így még éppen elegendo ido volt a szükséges intézkedések megtételére és azután folytattuk a menetelés állandóan emelkedve és mászva Cervicéig, ahova este 6-kor érkeztünk.
Ide érkezett báró Jovanovic altábornagy, aki az egész vállalkozást irányította, valamint von Winterhalder vezérornagy is.
Minden egység többé-kevésbé tuz alá került, a muvelet mégis fényesen sikerült.
Jovanovic oméltósága a Hercegovinából érkezett csapatokat egy jobb úton Ublin át vonultatta vissza állomáshelyeikre; a 44. hadosztály törzsét oméltósága, aki visszatért Ragusába, oda magával vitte és némi ido után visszatért Trebinjébe. A hadosztálytörzs egy darabig Ragusában maradt, ahol a helytartó (báró Jovanovic altábornagy) tiszteletére több a környéken tett kiránduláson, vadászaton, színházban és térzenén vettek részt.
Április elején visszatértünk Trebinjébe. Itt még néhány hónapig aktív szolgálatban maradtam, több orjáraton és expedíción is részt vettem, mint május 8-án és 9-én a Vuci Zubra és a Prassa-nyeregbe, jùnius 16-án a Golo brdora. Továbbá résztvettem az 1:300.000 léptéku térkép újrafelmérésében.
A katonai érdemkereszt szalagjával díszített Signum Laudissal ofelsége által kitüntetve július elején megváltam szolgálati helyemtol és az aktivizálási vizsga letétele után bevonultam ezredemhez Pécsre.”
[33] Friedrich Karl Nikolaus porosz herceg, 1828-ban született, I. Vilmos császár unokaöccse, 1848-ban lépett be a porosz hadseregbe és résztvett az 1848-49-es Schleswig-Holstein-I hadjáratban, ahol a schleswigi és düppeli ütközetben személyes bátorságával tunt ki. 1849-ben a felkelok elleni küzdelem során Badenben, a wiesenthali csatában súlyosan sebesült. 1864-ben o vezényelte a porosz csapatokat Schleswig-Holsteinben, megrohamozta a düppeli sáncokat és a 7. huszárezred tulajdonosává és a Mária-Terézia-rend lovagjává nevezték ki. 1866-ban az I. hadsereget parancsnokolta, mely Jicinen, Königgrätzen át egészen a Dunáig nyomult. 1870-ben a II. Német hadsereget vezette és azzal Metznél, augusztus 16-án, Orleansnál és Le Mansnál jelentos, meghatározó gyozelmeket aratott a franciák fölött. A hadjárat után a legmagasabb katonai rangra emelkedve Friedrich Karl még orosz tábori marsall lett és 1885 június 15-én halt meg.
[34] Lásd a Függelékben (Mellékletek).
[35] Néhány héttel kitüntetése után elhunyt.
[36]A megajándékozott urak névsorát lásd a mellékletekben.
[37]Ma altábornagy és a cs. kir. lovas népfölkelök felügyelöje.
[38]A sportverseny részleteirol lásd a „Sport“ mellékletet.
[39]A jubileum alkalmából az ezrednek ajánlva a következö zeneszámokat szerezték: “Hetes-huszárok-induló” (Vörös Miska, Berlin) és “Jubileumi induló” (Wenzislaus Pruska karnagy, 58. ezred)